Krúdy látja az ország közelgő feltámadását

„A nemzeti gondolat annyi hányódtatás után győzedelmesen áll az országban, de véres csatatérre tekint vissza.”

Az Ujság tudósítása: „Gratz Gusztáv bécsi követünk (…) előterjesztést tett a magyar külügyi kormánynak, amelyben azt fejtegeti, hogy jelentős külpolitikai érdekeink megkívánnák azt, hogy hazatérjenek Bécsből azok a szociáldemokrata vezérek, akik a bolsevizmusban nincsenek kompromittálva, sőt azzal szembe is helyezkedtek. (…) Munkatársunknak a következőket mondotta: (…) úgy látom, hogy a magyar szociáldemokrata pártnak ezen elemei igen élesen különítik el magukat úgy a kommunistáktól, akikkel állandó harcban állanak, mint attól a Károlyi-párti radikális és szocia­lista egyénekből álló hazafiatlan kotériától [társaságtól – a szerk.], mely nyilván a cseh kormány védelme alá helyezkedett, és attól várja Magyarországon való újabb reinstallálását. A Magyarország kompromittálására külföldön megindult sajtóakciót ez a két utóbbi csoport folytatja jobb ügyhöz érdemes buzgalommal. A nem kompromittált szocialisták távol tartják magukat ettől az aknamunkától, sőt amikor a bécsi szocialista és kommunista lapok a budapesti szocialistákat, Vanczákot és Miákitsot higgadt magatartásuk miatt megtámadták, ez a csoport a támadásokkal szembehelyezkedett, s visszautasította a támadásokat.”

A Neue Zürcher Zeitung cikkét lehozza a hazai sajtó. „A magyar kormány arról értesült, hogy Románia Erdélyből mindazokat a zsidókat, akik ott 1910 után telepedtek le, és nincsen földbirtokuk, kiutasította, vonakodás esetén pedig lefoglalja vagyonukat. (…) A magyar kormány ennek következtében éles hangú tiltakozó jegyzéket szerkesztett, és azt átnyújtotta az antant budapesti misszióinak.”

A Magyarország 25-i vezércikke a nemzetközi támadásokra reflektál. „Szomszédok régi rosszakarata és az országban lappangó titkos ellenzék sötét, földalatti munkája vesz minket a rágalomnak szinte áthatolhatatlan sűrűjével körül. A cigarettafüstöt tűzvésznek mondják, ha valaki az utcán köhög, itt már földindulás van, tömegmészárlás. (…) Ha Magyarországon az átmenet minden zökkenés nélkül, mondjuk egy egyszerű házszabályvita simaságával történt volna, még akkor is a legképtelenebb rágalmak fekete fürdőjébe mártott volna minket a külföldi közvéleménynek egy része. (…) E földön meddő minden gonoszság. Támaszthat ugyan ideig-óráig tartó bajokat, de végső eredményben győzedelmeskedik minden idők, események és cselekedetek egyedüli győzője, az igazság.”

Krúdy Gyula Remény című tárcája a lapban szintén optimizmust sugall. „A megcsonkított Magyarországnak egy termékeny esztendő többet ér annál a »legjobb« békénél, amelyet a világ mostani hatalmasai kínálhatnak. A karja és lába vesztett Magyarország csodákkal határos megújhodást remélhet egy dús esztendő jöttével. (…) A bőven termő Magyarország, a kétségbeesés sikoltását elfelejtő nemzet, megtelt magtáraira, kelepelő malmaira, kétszer termő földjeire hivatkozó ország nyugodtan várhatja, hogy megváltoznak irányában a zsarnoki indulatok, amely indulatok mindig a szegény embert sújtják, míg a gazdag küszöbén szelíd farkcsóválássá változnak. A tavaszi eső az első reménység, amely mutatja, hogy kálváriánkat bejártuk, közeleg feltámadásunk.”

A nyár is korán közelít, amit Az Ujság is szóvá tesz: „Az áprilisi nagy meleg (…) 30 fokot ért el, olyan rendkívüli tünemény, amilyenre a legöregebb emberek sem emlékezhetnek.”