Krúdy látja az ország közelgő feltámadását

„A nemzeti gondolat annyi hányódtatás után győzedelmesen áll az országban, de véres csatatérre tekint vissza.”

A Magyarország Az első vértanúk című vezércikke így ír április 24-én: „Átlőtt homlokkal és fölemelt sápadt kezekkel vonulnak el emlékezetünkben a mai nap évfordulóján a kommunista rémuralom első vértanúi. Ennek a napnak az éjszakáján lőtték agyon most egy esztendeje a Markó utcai reáliskola udvarán Nikolényi Dezső rendőrtisztet és Stenczel János ügyvédet. (…) A Markó utcai reáliskola udvarán eldörrent lövések visszhangot kaptak azon a végzetes éjszakán, elszálltak és végigropogtak az országon, és a csend, amit maguk után hagytak, az a csend volt, amelyben új, viharos erők születnek. A nemzeti gondolat annyi hányódtatás után győzedelmesen áll az országban, de véres csatatérre tekint vissza, és ezen a csatatéren ott fekszik Nikolényi és Stenczel, akik elsőnek buktak arcra: spártai erényű közkatonái a hazaszeretetnek.”

Az Est arról számol be 21-én: „Hosszú idő óta húzódik már a fogva lévő népbiztosok ügye, május első felében azonban feltétlenül napirendre tűzik. (…) Kun Béla bűnösségét még az is jellemzi, hogy megtalálták fiókja mélyén az ukrán tisztek valamennyi okmányát, ebből is látszik, hogy a diktátornak személyes ügye volt a két ukrán kiküldött meggyilkolása.”

A lapok átveszik a hírügynökségi jelentést Londonból, ezt a Pesti Hírlap Az alsóházban ismét megcáfolták a fehérterror meséjét címmel közli: „A Times az alsóház hétfői vitájáról többek között a következőket írja: Murray alezredes kérdést intézett a kormányhoz, vajon figyelmet fordítottak-e arra, hogy állítólag terrorizmus uralkodik Magyarországon, és vajon fölvilágosítást kért-e az angol kormány budapesti megbízottjától a fehérterrorról szóló állítások valósága tekintetében. Harmsworth külügyi államtitkár válaszában kijelentette, hogy (…) noha a bolsevizmus bukását követő hetekben a bolsevista uralommal szimpatizáló elemek ellen megtorló föllépések előfordultak, a magyar kormány ezekben semmi módon nem vett részt, ellenkezőleg, minden módjában álló eszközzel elnyomja a rendzavarásokat. A magyar kormány erőfeszítései, úgy látszik, sikerrel járnak, noha az ország kétségbeejtő gazdasági helyzetben van.”

Az Ujság tudósítása: „Gratz Gusztáv bécsi követünk (…) előterjesztést tett a magyar külügyi kormánynak, amelyben azt fejtegeti, hogy jelentős külpolitikai érdekeink megkívánnák azt, hogy hazatérjenek Bécsből azok a szociáldemokrata vezérek, akik a bolsevizmusban nincsenek kompromittálva, sőt azzal szembe is helyezkedtek. (…) Munkatársunknak a következőket mondotta: (…) úgy látom, hogy a magyar szociáldemokrata pártnak ezen elemei igen élesen különítik el magukat úgy a kommunistáktól, akikkel állandó harcban állanak, mint attól a Károlyi-párti radikális és szocia­lista egyénekből álló hazafiatlan kotériától [társaságtól – a szerk.], mely nyilván a cseh kormány védelme alá helyezkedett, és attól várja Magyarországon való újabb reinstallálását. A Magyarország kompromittálására külföldön megindult sajtóakciót ez a két utóbbi csoport folytatja jobb ügyhöz érdemes buzgalommal. A nem kompromittált szocialisták távol tartják magukat ettől az aknamunkától, sőt amikor a bécsi szocialista és kommunista lapok a budapesti szocialistákat, Vanczákot és Miákitsot higgadt magatartásuk miatt megtámadták, ez a csoport a támadásokkal szembehelyezkedett, s visszautasította a támadásokat.”

A Neue Zürcher Zeitung cikkét lehozza a hazai sajtó. „A magyar kormány arról értesült, hogy Románia Erdélyből mindazokat a zsidókat, akik ott 1910 után telepedtek le, és nincsen földbirtokuk, kiutasította, vonakodás esetén pedig lefoglalja vagyonukat. (…) A magyar kormány ennek következtében éles hangú tiltakozó jegyzéket szerkesztett, és azt átnyújtotta az antant budapesti misszióinak.”

A Magyarország 25-i vezércikke a nemzetközi támadásokra reflektál. „Szomszédok régi rosszakarata és az országban lappangó titkos ellenzék sötét, földalatti munkája vesz minket a rágalomnak szinte áthatolhatatlan sűrűjével körül. A cigarettafüstöt tűzvésznek mondják, ha valaki az utcán köhög, itt már földindulás van, tömegmészárlás. (…) Ha Magyarországon az átmenet minden zökkenés nélkül, mondjuk egy egyszerű házszabályvita simaságával történt volna, még akkor is a legképtelenebb rágalmak fekete fürdőjébe mártott volna minket a külföldi közvéleménynek egy része. (…) E földön meddő minden gonoszság. Támaszthat ugyan ideig-óráig tartó bajokat, de végső eredményben győzedelmeskedik minden idők, események és cselekedetek egyedüli győzője, az igazság.”

Krúdy Gyula Remény című tárcája a lapban szintén optimizmust sugall. „A megcsonkított Magyarországnak egy termékeny esztendő többet ér annál a »legjobb« békénél, amelyet a világ mostani hatalmasai kínálhatnak. A karja és lába vesztett Magyarország csodákkal határos megújhodást remélhet egy dús esztendő jöttével. (…) A bőven termő Magyarország, a kétségbeesés sikoltását elfelejtő nemzet, megtelt magtáraira, kelepelő malmaira, kétszer termő földjeire hivatkozó ország nyugodtan várhatja, hogy megváltoznak irányában a zsarnoki indulatok, amely indulatok mindig a szegény embert sújtják, míg a gazdag küszöbén szelíd farkcsóválássá változnak. A tavaszi eső az első reménység, amely mutatja, hogy kálváriánkat bejártuk, közeleg feltámadásunk.”

A nyár is korán közelít, amit Az Ujság is szóvá tesz: „Az áprilisi nagy meleg (…) 30 fokot ért el, olyan rendkívüli tünemény, amilyenre a legöregebb emberek sem emlékezhetnek.”