Pokorni Zoltán: Szükség lenne arra, hogy ismét legyenek közös ügyeink

– Mióta polgármester vagyok a Hegyvidéken, a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban nemhogy elmarasztaló határozat nem született, de még eljárás sem indult – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Pokorni Zoltán. A fideszes önkormányzati vezető szerint az őt ért támadások és az egyre élesebb hangnem mögött az ellenzéki térfélen zajló politikai küzdelmek állnak. A polgármester beszélt a Normafáról, a libegőről és arról is, hogyan csillapítaná az agglomerációból érkező, a XII. kerületen áthaladó autóforgalmat.

20200911 MN Budapest Pokorni Zoltán XII. kerület polgármester FIDESZ Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István

– A munkatársait hogyan érintette, hogy a képviselő-testület egyik tagja így viselkedik velük?

– Fel vannak háborodva az útszéli hangnemen. Ráadásul a folyamatosan érkező, képviselői adatigénylésnek álcázott, értelmetlen és indokolatlan beadványdömping miatt az érdemi, lényeges munkájukra kevesebb idejük jut. Az MKKP elnöke úgy tesz, mintha a polgármesteri hivatalnak semmi más dolga nem lenne, mint az ő igényeit kiszolgálni, leveleit megválaszolni. Kérdezik tőlem, hogy meddig kell nekik tűrniük­ ezt az agressziót. Próbálom elmagyarázni, hogy ez nem nekik szól. Valójában az ellenzéki térfélen zajló politikai küzdelemnek vagyunk a tanúi: ki uralja a többieket.

Fotó: Mirkó István

– Az ellenzéken belüli pozícióharc áll a konfliktusok hátterében?

– Ezt nem csak én látom így, Kovács Gergely egy interjúban maga jelentette ki. Elmondta, hogy ugyan nem ezen ellenzék támogatására alapította meg a pártját, de most már megnézné őket hatalmon. Valójában a politikai színpadon mindenki próbálja lökdösni a másikat, hogy ő kerüljön rivaldafénybe, őt fogadja el a közönség az ellenzék első számú jelöltjeként. Minket folyamatosan támadnak, de valójában egymást akarják legyőzni a küzdelemben. Ki szidalmazza kíméletlenebbül az önkormányzatot, és ki nyeri így el az ellenzéki szavazók kegyét – ezen megy a harc. Kovács Gergely pártelnök magának követeli a Hegyvidéket.

– Mégis ön és az önkormányzati dolgozók ennek a csatának az elszenvedői.

– Természetes, ha az ellenzék kérdéseket tesz fel, tájékozódni akar, ez a feladata. Az sem zavarna, ha viccet csinálna belőlünk. Ha hibázunk, megérdemeljük! A gyűlölködő stílus és az ártó szándék viszont rosszulesik. Sokféle ellenzéki magatartást láttam már az elmúlt tizenöt évben, amióta polgármester vagyok, de ez a mostani mégis döbbenetes számomra. Egyet kiemelnék Kovács pártelnök módszereiből. A Normafa parkoló építésénél megállapodtam a főváros vezetésével, hogy a húsz centinél vastagabb fákat nem vágjuk ki, még ha ez parkolóhelyek elvesztésébe is kerül. Kovács úr közzétett egy fotót, hogy talált egy húsz centinél nagyobb fát, amit kivágattunk. A kollégáim nem voltak restek, megkeresték a közzétett fotón szereplő tönköt és behozták a képviselő-testületi ülésre megmutatni a mellette fekvő levágott tuskót. És jól látszott, hogy az a fa bizony elkorhadt. Nem azért lett kivágva, mert a hegyvidéki önkormányzat zöldirodája irtani akarja a zöldet, hanem azért, mert beteg és veszélyes fa volt. Ott volt a bizonyíték a képviselő úr előtt az asztalon, aki erre nem azt mondta, hogy elnézést, tévedtem, inkább lapított. Hagyta, hogy az ő posztját tovább megosztó momentumosok szégyenkezzenek helyette. Nem kért bocsánatot. Valahogy ezt az apró tényt, helyreigazítást elfelejtette utána feltenni az oldalára. Jó volna, ha legalább itt, a Hegyvidéken lenne egy határ, amit senki nem lép át a politikai haszonszerzés érdekében sem. Eddig voltak ilyen erkölcsi határvonalak. Szükség lenne rá, hogy ismét legyenek közös ügyeink. Egyébként az ideológiai különbségek ellenére a kerületi képviselő-testület ennek a szellemében működött az elmúlt évtizedekben. Azért politizálunk, hogy előremozdítsunk ügyeket, nem pedig azért, hogy igaztalanul, hamisan vádolva ócsároljuk a másikat.

– A kerületi közbeszerzések támadása is ennek a politikai előnyszerzésnek tudható be?

– Amióta polgármester vagyok a Hegyvidéken, a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban nemhogy elmarasztaló közbeszerzési döntőbizottsági határozat nem született, de még eljárás sem indult. Viszont éppen az önök lapjában olvastam, hogy a Kovács Gergely által elénk példaként állított IX. kerületben, ahol párttársa az alpolgármester, a döntőbizottság már az első parkolási közbeszerzésüket megsemmisítette és magas bírságot szabott ki rájuk. A minket ért politikai támadások viszont alaptalanok, a megtámadott ügyekben szabályos közbeszerzés történt. A nálunk elvégzett beruházások magas színvonalon valósulnak meg. Épp a napokban vette át az önkormányzat a nívódíjat az új kulturális szalon kialakítása miatt. Mindenkit arra invitálok, hogy nézze meg az új Fácános iskolát, ahol védett épületet hoztunk rendbe és bővítettünk modern szárnnyal, vagy a helyreállított egykori lóvasút végállomásának míves famunkáit.

– Már említette a Normafa parkoló ügyét, csillapodtak a kedélyek a fakivágások ügyében?

– Ennek a beruházásnak a célja, hogy az utat távolabb húzzuk a természetvédelmi területről, a töredezett burkolatú parkolót és buszfordulót máshová, környezetvédelmi szempontból kevésbé frekventált helyre telepítsük át. A Normafa védelmében. Ehhez cserjék, néha fiatal fák eltávolítására is szükség volt, amelyeket többszörösen pótoltunk. Nem helyes egy dolognak egyetlen vonatkozásáról szólni, majd azt elhallgatni, hogy milyen értéket hozunk közben létre. Ez olyan, mintha a sebészt azért vonnák kérdőre, mert műtét közben belevág az élő szövetbe, holott ez szükséges a beteg gyógyulásához. Mi ezzel az átépítéssel a hegygerinc legértékesebb sétaútját hosszabbítjuk meg több száz méterrel, és tereljük el az autóforgalmat a természetvédelmi területről.

– Számos fejlesztés indult el a Normafán, felújítás előtt áll a közkedvelt libegő is.

– Úgy tűnik, meg tudunk állapodni a főpolgármesterrel a libegő ügyében. Igazi közlekedési eszközzé kívánjuk tenni, hogy a Normafára lehetőleg ne autóval menjenek fel az emberek. A felújított libegőt négyülésesre tervezzük, és gondoltunk a kerékpárral, illetve kerekes­székkel közlekedőkre is. Nem adom fel a fogaskerekű ügyét sem, azzal együtt, hogy látom a vitát a főváros és a kormány között. Talán ez az ügy olyan lehet, amelyben egyetérthet mindkét fél. Amennyiben ez a két mód kiegészíti a buszos, kerékpáros közlekedést, akkor a Normafára büszkék lehetünk. Több mint egymillió ember látogatja évente a területet, igyekszünk megőrizni a nyugalmát, csendjét. Visszatérve, ez a két közlekedésfejlesztés kell ahhoz, hogy azt tudjuk mondani a Normafára, kész van. A célom, hogy ebben a ciklusban befejezzük ezt a munkát.

– Szolgálatilakás-programot indított az önkormányzat. Az úgynevezett hegyvidéki közszolgálati fecskeház lehetőséget adna a fiataloknak arra, hogy megkezdjék önálló életüket.

– Az önkormányzat kiemelt hangsúlyt fektet a közszolgáltatások, így óvodai, bölcsődei ellátás, iskolai nevelés, szociális, egészségügyi ellátások színvonalassá tételére. A Hegyvidéken jelenleg gondot okoz az intézményi dolgozói állások betöltése. Óvónőhiány és tanítónőhiány van nálunk is, sőt a polgármesteri hivatalban is vannak olyan területek, ahová nem találunk munkaerőt. A cél az, hogy a közfeladatok ellátására készülő pályakezdő vagy álláskereső fiataloknak a fizetésük mellett egy speciális juttatással tegyük lehetővé a munkába állást. Nem egy szokványos bérlakásprogram ez. Nem korlátlan, hanem határozott időre adjuk a lehetőséget, és a bérleti díjat a jövedelmükhöz viszonyítva szeretnénk megállapítani. E mellé társul majd egy előtakarékossági kötelezettség is annak érdekében, hogy a fiatal bérlő törekedjen a saját otthonának a megteremté­sére. Négy-öt év talán elegendő idő arra, hogy megtalálja azt a lehetőséget, hogy a fecskeházból kirepülve gondoskodjon magáról, majd átadja a helyét az utána jövő fiatalabbaknak a csaknem hatvan kis lakás valamelyikében. Két éve dolgozunk ezen a programon, a kormány másfél milliárd forintos támogatást biztosított, az önkormányzat pedig magát az épületet tette bele. Most zajlik az átépítés, jövő ősszel költözhetnek majd be az első fecskék.

– A Hegyvidéken is egyre nagyobb gondot okoz az agglomerációból érkező forgalom, ám a Budakeszi úton most terveznek egy új buszsávot. Segíthet ez a Hegyvidéken?

– Peremkerületként az agglomerá­ciós közlekedés minket is jelentősen sújt. Az elmúlt évtizedekben a főváros kiszélesedett, rengetegen költöztek ki az alvóvárosokba. Minden reggel rajtunk keresztül indul meg a forgalom a városba. Ezenfelül ötvenezren járnak ki az agglomerációban lévő üzemekbe, áruházakba dolgozni. Legalább négyszázezer ember jön-megy, a legtöbben autóval. Ez élhetetlenné teszi a mi kis utcáink mindennapjait. Ha ettől az agglomerációs nyomástól meg tudnánk szabadulni legalább feleannyira, az levegővételt jelentene a hegyvidékieknek. Ezt szolgálja a Budakeszi útra tervezett buszsáv megteremtése, hogy a naponta érkező tizenegyezer autós tegye le a járművét már Budakeszin és onnan légkondicionált busszal suhanjanak végig a dugóban araszoló autók mellett a Széll Kálmán térre.