Egy fiatalember, aki gyerekkora óta saját autóbuszra vágyott

A kezdetek

„Emlékszem, amikor sétáltunk a szüleimmel a belvárosban, mindig a Révai utca felé szerettem volna venni az irányt, mivel ott álltak a helyi buszok. Kismegyeren laktunk, amikor végeztem a tanulással, délutánonként sokszor tekertem bringával az 5-ös busz végállomására. Annyit láttak a sofőrök, hogy megkedveltek, a pihenőidejükben beszélgettek velem, megmutatták a buszukat. Most, hogy napi két órában buszvezetőként is dolgozom Győrben, akad olyan kolléga, aki a mai napig `bringás gyerekként´ hív kávézni” – kezdte a tápszentmiklósi fiatalember.

Két munka, sok találkozás

Ádám a Veres-iskolában élelmiszer-minősítőnek tanult, ám a középiskola után nem tett le álmáról, hogy egyszer buszsofőr legyen. „Szerencsém volt, mert amikor elkezdtem különböző járművekre jogosítványokat szerezni, akkor vitték le az életkort a teherautóknál és a buszoknál is. Így 23 évesen készen álltam arra, hogy buszt vezessek” – hallottuk.

Videóchaten segít a mester

„Hogyan lesz valakinek saját Ikarus 280-as csuklós busza 25 évesen? Nem olyan bonyolult ügy ez” – mondta kérdésünkre mosolyogva Ádám. „A használt autókat kínáló portálokon nem tucatszámra, de találni öreg buszokat.„

Az egyik oldalon láttam meg a 280-ast, amely egészen 2002-ig az Ikarus tulajdonában állt. Ezzel a busszal szállították a móri ülésgyártó üzem munkatársait egykoron. Fémhulladék áron vettem a buszt, 600 ezer forintba került. Nekem ennél mégis sokkal többet ér, hisz mindig saját buszt szerettem volna – mesélte.

A barátaimmal ezt-azt meg tudunk javítani a járgányon, ebben sokat segít egy polgári Ikarus felújító, Béke Antal. Volt, hogy éjszakába nyúlóan adott tanácsokat, miközben videóchaten beszéltünk, a telefon kamerájával pedig mutattam neki a problémát” – mesélte az ifjú buszsofőr.

A 280-ast a cseh piacra szánták, ezért az ajtóknál nincs leszállást jelző gomb. Anno Csehszlovákiában ugyanis a sofőr minden megállónál kinyitotta az összes ajtót.

A képek forrása: Autó-Motor/Mediaworks

Jön a kistesó

„Éves szinten nem használom sokat a buszt, Ikarus-találkozókra járok vele. Amikor megérkeztünk, a szomszédok nem hittek a szemüknek. Mondták, hogy buszos költözködést még nem láttak. Azt tervezem, hogy hamarosan beszerzem a csuklós kistesóját, egy Ikarus 260-ast is. Ezzel a szólóbusszal szervezek majd nosztalgiajáratokat, kirándulásokat” – búcsúzott a fiatalember.

További részleteket az alábbi linkre kattintva olvashat.