Monopolhelyzet – Suzuki Swift 1.2 Hybrid 12V AllGrip teszt

A piac egyetlen összkerékhajtású kisautója mostantól lágyhibrid hajtással készül.

null

A crossoverek és a szabadidő-autók dömpingjében üdítő kivétel a Swift AllGrip, amely meg sem próbál terepesnek látszani, miközben valódi, viszkokuplungos összkerékhajtást kínál. A Suzuki igazi specialistának számít ebben a műfajban, ugyanis az elmúlt évtizedekben szinte minden modelljükhöz kínáltak valamilyen négykerékhajtási rendszert.

Suzuki Swift 1.2 Hybrid 12V
Fotó: Stefler Balázs – AUTOMOTOR.HU/Mediaworks

Az Ignishez is kérhető technika a Swiftben nem merev hátsó tengellyel, hanem csatolt lengőkaros futóművel társul, ami javítja a kezelhetőséget. Az emblémán kívül a szemmel éppen csak látható, 2,5 centivel megemelt futómű és a lökhárító alól kikandikáló, hátsó differenciálmű árulkodik a kisautóknál szokatlan extráról, melyet a GL+ felszereltségtől 400 000 Ft-os felárért kínálnak.

Szerencsés helyzetben van a Swift, hiszen az ötödik generáció kedvező, eredetileg 840 kg-os tömegét a károsanyag-kibocsátási előírások miatt egyedüliként forgalmazott, 12 voltos lágyhibrid hajtás csak 10 kg-mal növelte, így az AllGrip rendszer 110 kg-os súlytöbbletével együtt is könnyebb maradt a bűvös egy tonnánál.

Bár 0,7 másodperccel lassabban gyorsul fel 0-ról 100 km/órás tempóra, és 10 km/órával kisebb a végsebessége is, a potenciális vevők nem ábrándulnak ki emiatt a Japánban gyártott Suzukiból. A többletfogyasztás elrettentő lehetne, de a 0,3 literes különbség valószínűleg mindenkinek belefér, aki gyakran jár földúton, csúszós emelkedőkön, vagy egyszerűen csak nagyobb biztonságban érzi magát téli útviszonyok esetén. A rendszer működési elvéből adódóan az esetek döntő többségében csak az első kerekek hajtottak, így lehetséges, hogy a tesztprogram során tizedre pontosan ugyanannyit fogyasztott, mint az 1,2 literes alapmodell.

Ebben szerepe van a lágyhibrid technológiának is. A szíjjal csatlakoztatott, 3 lóerős, 50 Nm nyomatékú villanymotor ugyan nem tudja önállóan mozgatni az autót, és csekélyebb energiamegtakarításra képes a Vitara és az SX4 S-Cross 48 voltos rendszerénél, hatékonyan tehermentesíti a 90 lóerős, 120 Nm nyomatékú szívó benzinest.

A vezetőülés alá beépített lítium-ion akkumulátorban tárolt gördülési energiával gyorsításnál besegít a hajtásba, ideiglenes leállítás esetén a segédberendezések áramellátását biztosítja és észrevétlenül indítja újra a motort. Érdemes rendszeresen használni a motorféket, hogy az akkumulátorban minél magasabb töltöttségi szint álljon rendelkezésre.

Ezt egy folyamatábra segítségével a műszeregység digitális kijelzőjén ellenőrizhetjük. Egyébként nem látványos a különbség, a turbómotorok nyomatékát ugyan nem tudja pótolni, de a dinamikus haladáshoz még kevésbé szükséges pörgetni a motort, mint korábban.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Felpörgött – Mazda MX-5 G184 teszt

A míg nagy általánosságban elmondható, hogy vért izzadnak a mérnökök, hogy a downsizing turbómotorokat az Euro 6d-Temp előíráshoz igazítsák, a Mazdánál, kapva az alkalmon, inkább még pörgősebbre varázsolták az MX-5-ösben kínált 2,0 literes szívómotort – írja az automotor.hu.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.