A lakberendezőként dolgozó Szilvia tíz éve véletlenül bukkant erre a házra. Bár az épület nagyon lepusztult, romos állapotban volt, házigazdánk meglátta benne a fantáziát, és kihívásként tekintett a feladatra – olvasható a Lakáskultúra cikkében.
A lakberendezőként dolgozó Szilvia tíz éve véletlenül bukkant erre a házra. Bár az épület nagyon lepusztult, romos állapotban volt, házigazdánk meglátta benne a fantáziát, és kihívásként tekintett a feladatra – olvasható a Lakáskultúra cikkében.
– Pécsett élünk, de szívesen kirándulunk a környéken. Emlékszem, akkoriban éppen a lovainknak kerestünk egy nyugodt helyet, ahol bértartásban otthagyhatnánk őket. Ekkor találtunk rá erre a településre és a házra – meséli Szilvia. Kán, a Mecsek lábánál lévő település a hetvenes években vált kihalttá, sokan a közelben lévő nagyobb falvakba, városokba, illetve Pécsre költöztek. Ám az elmúlt évtizedben sokan újra felfedezték maguknak – érdekes módon főként külföldiek – ezt a festői szépségű vidéket.
– Lakberendezőként tudtam, hogy nem lesz könnyű feladat élhetővé tenni ezt a régi házat. Nagyon sok munka volt vele, de szerintem megérte. Mindvégig arra törekedtem, hogy megmaradjon az autentikus parasztház jellege, de a mai modern korban is kényelmesen használható legyen – mondja házigazdánk. Szilviának ez nem esett különösebben nehezére, hiszen kifejezetten kedveli az eklektikát.
– A letisztult, minimál stílus nem az én világom. Persze, nagyon oda kell figyelni, ha stílusokat akarunk vegyíteni, mert könnyen túlzásba lehet esni, és a jó hangulatú összhatásból zavaró összevisszaság válhat. Azt gondolom, hogy ennél a háznál szerencsésen megtaláltuk az egyensúlyt. És ezt a hozzánk érkező turisták is megerősítik – mondja vendéglátónk, aki mostanában kirándulóknak is kiadja a felújított házikót.
Különleges, saját ötlet volt a padló kialakítása: téglával burkolták a szobákat, ám a könnyebb takaríthatóság érdekében lelakkozták a felületet. Az így kapott fényes köveken pedig jól mutatnak a keleti perzsaszőnyegek.
– Az évek alatt sokat utaztam, egy ideig Izraelben és Olaszországban is éltem, így rengeteg ötletet és tárgyat hoztam külföldről. Számomra hihetetlen szabadságot ad, hogy nem kell egyetlen stílus keretei közé beszorítani a fantáziámat. A kert kialakítására is sok időt fordítottam, mert szerettem volna kihasználni a hely erős energiáját – meséli Szilvia.
A cikk teljes tartalma ide kattintva érhető el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.