Romos parasztházból hangulatos hétvégi otthon a Mecsekben

A lakberendezőként dolgozó Szilvia tíz éve véletlenül bukkant erre a házra. Bár az épület nagyon lepusztult, romos állapotban volt, házigazdánk meglátta benne a fantáziát, és kihívásként tekintett a feladatra – olvasható a Lakáskultúra cikkében.

– Pécsett élünk, de szívesen kirándulunk a környéken. Emlékszem, akkoriban éppen a lovainknak kerestünk egy nyugodt helyet, ahol bértartásban otthagyhatnánk őket. Ekkor találtunk rá erre a településre és a házra – meséli Szilvia. Kán, a Mecsek lábánál lévő település a hetvenes években vált kihalttá, sokan a közelben lévő nagyobb falvakba, városokba, illetve Pécsre költöztek. Ám az elmúlt évtizedben sokan újra felfedezték maguknak – érdekes módon főként külföldiek – ezt a festői szépségű vidéket.

Romos parasztházból hangulatos hétvégi otthon a Mecsekben
Fotó: LAKÁSKULTÚRA

– Lakberendezőként tudtam, hogy nem lesz könnyű feladat élhetővé tenni ezt a régi házat. Nagyon sok munka volt vele, de szerintem megérte. Mindvégig arra törekedtem, hogy megmaradjon az autentikus parasztház jellege, de a mai modern korban is kényelmesen használható legyen – mondja házigazdánk. Szilviának ez nem esett különösebben nehezére, hiszen kifejezetten kedveli az eklektikát.

– A letisztult, minimál stílus nem az én világom. Persze, nagyon oda kell figyelni, ha stílusokat akarunk vegyíteni, mert könnyen túlzásba lehet esni, és a jó hangulatú összhatásból zavaró összevisszaság válhat. Azt gondolom, hogy ennél a háznál szerencsésen megtaláltuk az egyensúlyt. És ezt a hozzánk érkező turisták is megerősítik – mondja vendéglátónk, aki mostanában kirándulóknak is kiadja a felújított házikót.

Különleges, saját ötlet volt a padló kialakítása: téglával burkolták a szobákat, ám a könnyebb takaríthatóság érdekében lelakkozták a felületet. Az így kapott fényes köveken pedig jól mutatnak a keleti perzsaszőnyegek.

– Az évek alatt sokat utaztam, egy ideig Izraelben és Olaszországban is éltem, így rengeteg ötletet és tárgyat hoztam külföldről. Számomra hihetetlen szabadságot ad, hogy nem kell egyetlen stílus keretei közé beszorítani a fantáziámat. A kert kialakítására is sok időt fordítottam, mert szerettem volna kihasználni a hely erős energiáját – meséli Szilvia.

A cikk teljes tartalma ide kattintva érhető el.