A szakorvos szerint nem csak számít, amit megeszünk: az is az obezogén környezet része, hogyan tudjuk strukturálni a napot, van-e idő reggelizni, illetve hogy a délutáni edzések, különórák között tud-e enni a gyerek egészséges, tápláló ételt és a vacsora is fontos, hogy mennyire ér össze a lefekvéssel.
A másik fontos befolyásoló tényező a mozgás. Van-e lehetőség például gyalog menni az iskolába vagy biciklivel, lehet-e az udvaron sportolni, milyen mozgásformákra van lehetőség a délutáni szabadidőben.
Az obezogén környezetbe tartozik a család is, például, hogy milyen étkezési szokásokat, rutinokat alakítanak ki, milyen minőségű és mennyiségű ételt esznek és fontos, hogy a családban milyen funkciói vannak az evésnek. Gyakori tapasztalat, hogy például egy vasárnapi ebédnél a nagycsaláddal, akár nagyszülőkkel kiegészülve, nem döntheti el a gyerek, hogy mit és mennyit eszik, nem „illik” visszautasítani vagy ételt hagyni a tányéron, és bizony ennek is lehet káros következménye.
A túlsúly lelki nehézségeket is okoz
Mind a szülők, mind a pedagógusok tapasztalják, hogy az átlagosnál nagyobb súlyú gyermekeket gyakran sértegetik, bántják a társai. A kortárs közösségben nagyon erős a túlsúly stigmatizáltsága. De sajnos nemcsak a társaktól érkezhet verbális abúzus, akár egy testnevelő, egy edző, de akár a gyermekorvos is fogalmazhat szerencsétlenül.
A „le kellene fogyni” vagy a „miért nem fogyasztja már le a gyereket” típusú megjegyzések egyáltalán nem segítenek, így sem a túlsúlyos felnőtt, sem az elhízott gyermek szülője nem kap segítséget.
Ebben a helyzetben úgy érződik, mintha az elhízott felnőtt vagy a gyermekét nem diétáztató szülő lenne a hibás. A szorongás és a depresszió is sajnos nagyobb gyakorisággal jelenik meg elhízott gyerekeknél vagy felnőtteknél – mondta Gács Zsófia doktornő.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!