Ínyencség, élvhajhászat, probléma vagy betegség? – A túlevést komolyabban kell venni, mint gondolnánk

Sonka, tojás, torma, sárga túró, sütemények, és folytatódik a sor. Nemcsak húsvétkor, de ünnepekkor sűrűn előfordul velünk, hogy nem tudjuk abbahagyni egy adagnál, nem tudunk leállni az evéssel. Akinél ez nem csak ünnepekkor fordul elő, ott nem árt elgondolkodni pár dolgon, megvizsgálni az okokat, és szükség esetén segítséget kérni. Miért esszük egyáltalán túl magunkat?

Illusztráció Fotó: (Fotó: Pexels)

A túlevés több szempontból is hatással van az egészségre, ha szokássá, mindennapossá válik. A súlygyarapodástól a megnövekedett koleszterinszintig rengeteg probléma merülhet fel. Amikor a túlevés szokássá válik, a szervezet nem biztos, hogy képes az összes ételt megemészteni, és az energiaként való felhasználás helyett zsírrá alakítja azt. Ez elhízáshoz vagy túlsúlyhoz vezethet, ami tovább növelheti a krónikus betegségek kockázatát. Hatással lehet az alvási szokásokra is, ami kevesebb alvást jelent, és így álmatlanságot okozhat. A túlevés – amelyet általában a gyorséttermi ételek fogyasztásával társítanak – a Times of India szerint könnyen felismerhető néhány jellegzetes tünet alapján. A gyomorpanaszok, a savas gyomor, a gyomorrontás, a puffadás és a gyomorégés mind olyan gyakori jelek, amelyek arra utalnak, hogy túl sokat ettünk. 

Evés az érzelmek pótlására

A túlevésnek számos oka lehet. Azon túl, hogy az emberek az ízélmény vagy a szokás miatt hajlamosak a végletekig enni, van még egy nagyon fontos tényező. Néha azért eszünk túl sokat, mert túl boldogok vagy túl szomorúak vagyunk. Az érzelmi evéshez szintén nem egyetlen ok vagy egyetlen kiváltó esemény vezet, hanem sokszor egészen gyerekkorunkból hozott, tanult folyamatok sora. Sokakban alakul ki összefonódás az étel és olyan élmények között, mint a biztonság, szeretet, összetartozás, megnyugvás, vigasztalás. Ha pedig ez az összefonódás kialakul és megszilárdul, akkor megváltozik a késztetés is, ahogyan az ételre nézünk. Ilyenkor az a palacsinta vagy az a finom ebéd nem csupán egy éhséget csillapító falatot jelent, hanem a megnyugtatás eszközét, a nap fénypontját, a vigasztalást, vagy ehhez hasonló (egyénileg eltérő) élményeket. Valójában ez hiánypótlásként szolgál, vagyis a személy az evéssel igyekszik a fontos érzések űrjét betölteni – mondja Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus, „Az éhes lélek gyógyítása” című könyv szerzője. Az Alapítvány a Cukorbetegekért lapja szerint joggal merülhet fel a kérdés: hogy lehet, hogy egyesekben létrejön ez az összefonódás, másokban pedig nem? Miért használja valaki az evést érzelmeinek pótlására?

Evés feszülségoldásra

A biztonságérzet megteremtéséhez szükség van arra, hogy amikor a gyermek szomorú, dühös vagy épp boldog, a szülő képes legyen ráhangolódni az érzéseire és elfogadással, együttérzéssel reagálni rájuk – írja a Diabetes.hu, majd úgy folytatja: amennyiben a szülő képes a saját érzelmeit is felismerni és szabályozni, azzal egyúttal a gyermekének is segít, hogy érzéseit egészségesen (nem romboló módon), elfojtások nélkül megélhesse. A probléma akkor lép fel, ha bizonyos érzelmi állapotokkal a szülő maga sem tud mit kezdeni, nincsenek eszközei a megküzdésre, mert pl. neki sem tanították meg korábban, így a gyermekének sem tud ilyen módon segítséget nyújtani. Ugyanakkor valamilyen formában szeretné enyhíteni annak feszültségét, ezért könnyen lehet, hogy vigasztalás gyanánt egy kis édességgel kínálja meg. A Diabetes.hu szerint a probléma abból fakad, ha ez rendszeresen ismétlődik, így a gyermek a valódi érzelmi megküzdésre nem lát mintát. Ezáltal kerülhet előtérbe 

az ízek okozta rövid távú örömszerzés keresése vagy a feszültség csökkentésére szolgáló evés, melyet ma „stresszevésként” szoktunk emlegetni. 

Az érzelmi evést kapcsolati problémaként is azonosítják, a nehézség gyökere az érzelmek felismerésében, kifejezésében rejlik. A lap szerint, amikor ebben hiányosságunk van, akkor a környezetünk is nehezebben ért meg, így könnyen zavar támad kapcsolatainkban. Az érzelmi evés tehát nem a testi, hanem sokkal inkább az érzelmi szükségleteink pótlásáról szól. 

Emocionális evés, mint megküzdési stratégia

Az érzelmi evés és a rágódás kapcsolatát vizsgálta Kovács Petra (Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XVI. Kerületi Tagintézménye) és dr. Czeglédi Edit (Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, Magatartástudományi Intézet) 2025-ben, amelyről elérhető egy összefoglaló közlemény. A tanulmányban a szerzők foglalkoztak a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakoriságával, melyről megállapították, a felnőtt társadalmakban nőttön-nő mind a felnőttek, mind pedig a gyermekek populációjában, a prevenció és a kezelés kevéssé sikeres. A tanulmányból kiderül, 

az emocionális evés a pszichoszociális stresszorok által kiváltott negatív érzelmi állapotok csillapítására szolgáló, tanult megküzdési stratégia, amely azon túlmenően, hogy elhízásra hajlamosít, a hatékony testsúlykontroll egyik legnagyobb, személyen belüli akadálya.

A szerzők úgy vélik, az érzelmi evésre való hajlam összefüggést mutat a rágódással. A rágódás a szerzők szavaival élve perszeveratív gondolkodásként definiálható, amely magában foglalja a distressz érzésére, valamint annak lehetséges okaira és következményeire való ismétlődő, passzív fókuszálást. A ruminatív gondolatok nehezen kontrollálhatók, megzavarják a kognitív működést, érzelmi diszregulációval és intenzívebb negatív érzelmekkel társulhatnak. A tanulmányból kiderül, az érzelmi evés kezelése során a puszta diétás megszorítás nem elegendő, sőt akár ellentétes hatást is kiválthat, mivel a diéta megszakítása további szorongást és kontrollvesztett evést idézhet elő. Emiatt az érzelmi evés okainak feltárása és menedzselése elengedhetetlen a falásrohamok megelőzéséhez. 

Mivel az emocionális evés a negatív érzelmekkel való megküzdés egyik maladaptív stratégiája, kulcsfontosságú a stresszkezelési készségek fejlesztése. 

A szerzők foglalkoztak a hedonisztikus evéssel és az érzelmi evéssel is, melyek hasonló elvre épülnek: az érzelmi állapot megváltoztatására szolgálnak. Úgy találták, a kognitív viselkedésterápia csökkentheti a rágódást, és módosíthatja a maladaptív evési szokásokat azáltal, hogy azonosítja és átkeretezi a negatív automatikus gondolatmintákat, továbbá a jelentudatosság (mindfulness) alapú intervenciók hatékonyan csökkenthetik a rágódást, mivel segítenek az egyéneknek a gondolataikhoz való viszonyulásuk megváltoztatásában. A tanulmányban sorra vették az érzelmi evés és a rágódás kapcsolatát alátámasztó tanulmányokat, és gyakorlati ajánlásokat fogalmaztak meg a klinikumban dolgozók számára. 

Van segítség! 

Amennyiben problémája van az evéssel, kérhet segítséget. Forduljon szakemberhez, és felkeresheti az Anonim Túlevőket, amely egy 12 lépéses programra épülő közösség, ahol segítséget kaphat a kényszeres evés kezelésében. A programban a gyűlések mellett számos eszköz is rendelkezésre áll a felépülni vágyók számára és teljes mértékben tiszteletben tartják egymás anonimitását. Egyedül sokkal nehezebb a változás, társakkal könnyebb.