A kivételes tehetségű Kathleen Eileen Moray Smith 1878 augusztusában született Írországban, egy protestáns család ötödik gyermekeként. Apja James MacLaren Smith skót tájképfestő, anyja Eveleen Pounden, a 19. Gray bárónő.
Eileen 1900-ban a londoni Slade Schoolban kezdte meg művészeti tanulmányait. Két évvel később Párizsba költözött, ahol elbűvölte a pezsgő kulturális élet és az art deco csillogása. Seizo Sugawara japán lakkbútorkészítő-mestertől elsajátította a szakma rejtelmeit, majd közös műhelyt nyitottak.
A fiatal nő rövid időn belül a leggazdagabb társadalmi rétegnek dolgozott, arisztokrata származása, vagyona, különc életvitele és remek humora miatt hamar bekerült a párizsi elitbe.
Az első világháború idején mentősként dolgozott, majd Sugawarával együtt Londonban várta ki a háború végét. Miután visszatért Párizsba, megbízást kapott egy komplett ház kialakítására, a Rue de Lotán álló otthon az art deco emblematikus példája. Gray saját bútoraival rendezte be a tereket, majd hamarosan üzletet nyitott Jean Désert néven – absztrakt, geometrikus mintájú szőnyegeket, egzotikus fákból készült bútorokat kínált.
A következő években stílusa leegyszerűsödött, egyre jobban figyelt a Bauhaus képviselőinek a munkáira. 1926-ban E-1027 néven kubustömbű, pilléreken álló nyaralót tervezett: a francia Riviérán található épület Le Corbusier hatását mutatta. A házba ő készítette a bútorokat is; ekkor született a Michelin-figura inspirálta, híres Bibendum szék és a nővérének szánt állítható magasságú asztalka.
Néhány év múlva Le Corbusier többször belopózott az asszony által megálmodott villába, és szexuális utalásokat tartalmazó festményekkel borította a fehér falakat. Hogy miért tette? Erről megoszlanak a vélemények, többek szerint féltékenység állt a háttérben, mások azt gyanították, Gray ellopta az építész ötleteit. Bárhogy történt, a ház később épp Le Corbusier festményei miatt kapott védettséget.
A teljes cikk ITT érhető el.
Borítókép: wikipedia
