A pazar vagonoknak egyetlen célja volt: hogy Ferenc József és Sisi a legnagyobb kényelemben tehesse meg a Bécs és Budapest közti távot - olvasható a Lakáskultúra cikkében.
Királyi vonat
A magyar királyi vonatnak igazából pont ugyanaz volt a funkciója, mint a Budavári Palotának: hogy a magyar állam méltóképpen teremtse meg a reprezentáció eszközét az uralkodópár számára. Még ha csupán csekély kihasználtsággal is. A királyi családnak ugyanis már volt egy pont ugyanennyire pazar közlekedési eszköze. A császári vonat, amelynek enteriőrjeit ugyancsak a prágai iparművészeti főiskola igazgatója, Georg (Jiří) Stibral tervezte. Szintúgy őt kérte fel 1894-ben a megrendelő, a Magyar Királyi Állam Vasútak Igazgatósága, a tervek pedig a Ganz Vagongyárban öltöttek aztán testet 1896-ban, azaz épp a Millenium évében. Az időzítés nem volt véletlen. A királyi pár az ezeréves magyar nemzet ajándékán gurult be a Nyugati-pályaudvarra. Ahol a mai napig is megtekinthető olykor az egyébként lezárt királyi váróterem.
Szalon és fürdési lehetőség
A milleniumi udvari vonat tulajdonképpen öt vagonból állt. A király és a királyné külön kocsijain kívül kettőt foglalt el a kíséretük, az utolsó volt az étkezőkocsi. A korábbi, 1884-es udvari vonatból csaptak hozzá még kettőt a szerelvényhez. Összesen 41 udvari kocsija volt a MÁV jogelődjének, hogy legyen elég hely a konyhának. Az öt új vagonból négyet neoreneszánsz stílusban dekoráltak ki, egyedül a királyné lakosztálya lett rokokó. Sisi kocsijában volt szalon, háló- és öltözőfülke, külön helyiség a személyzetnek, illetve vízöblítéses, majolikakagylós illemhely is, persze. A tervezők a fürdési lehetőséget kispórolták azonban innen és a férje kocsijából szintén – lehet, arra gondoltak, mindenki bírja ki ezt a közel 250 km-t szimplán egy-egy billenős, ezüst mosdótállal és egy-egy márványlapos mosdóval. Ferenc József kocsijának helyiségei közt volt egy “előcsarnok”, szárnysegédi- illetve királyi szalon. Itt hálószoba, mellékhelyiség sőt, még az udvari vadász is kapott itt egy kis szeparét. A leírásokból tudjuk, hogy az ülőgarnitúrák sötétzöld plüsskárpittal voltak bevonva, a függönyök ugyanebben az árnyalatban készültek, csak selyemből, és gazdag kézi hímzéssel voltak kidíszítve. Az elektromos világítótesteket aranybronzból öntötték.
A királyi kocsi mellett az étkezőből és dohányzóból álló étkezőkocsi kapott egyedül míves faburkolatot, amelyet Thék Endre bútorgyárában faragtak kőrisből, juharból, tujából, ében- dió- és körtefából, puszpángból és tölgyből. Az ajtók dekorációjához aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, teknőspáncélt és gyöngyházat is felhasználtak. Hozzá magyaros mintás függönyöket és kárpitokat, valamint Zsolnay kerámiákat párosítottak, a mennyezetet pedig Lotz Károly freskója díszítette. A kocsikban nem kellett vacogni, gázfűtés adta a meleget a téli utazások alkalmával. A zakatolás sem zavarta a reprezentációban megfáradt utasok nyugalmát, ugyanis a hálótermek ablakai dupla üveget kaptak, valamint megtiltották a mozdonyvezetőnek, hogy használja a gőzsípot. (Csak végszükség esetén lehetett bevetni.)
Ha kíváncsi a királyi vonat többi enteriőrjére is, kattintson ide!
Borítókép forrása: Klösz György (Iparművészeti Múzeum)
