Folyamatosan fejlődik a vasúttörténeti park Rácalmáson

Erről a szakmai és emberi elhivatottságról tanúskodik a rácalmási állomáson kialakított és az anyagi erőhöz mérten évről évre fejlesztett vasúttörténeti park minden egyes szeglete és járműve. Az ötletgazdával és a park legfőbb mentorával, Bodnár Sándorral beszélgettünk. Az ő városvédő elnöksége alatt kezdődött a rácalmási vasútállomás felújítása: közbenjárásának és az egyesületi tagok, támogatók rengeteg kétkezi munkája révén lett az egykor romos, növényzettel durván benőtt épületből szépen felújított, parkolóval ellátott, gyönyörűen parkosított, igényesen csinosított (és azóta is rendszeresen gondozott) vasúti megállóhely, amelyhez utat is építtetett tavaly az önkormányzat, kormányzati támogatással.

De nem emiatt ültünk le beszélgetni Bodnár Sándorral, hanem a vasúttörténeti park miatt.

Felidéztük: már hat éve, 2015 szeptembere óta egy étkezőkocsi mutatja be, milyen volt a XX. század vasúti gasztrokultúrája.

2015 októberében pedig megérkezett a Púpos becenévre hallgató, M40.103 típusú, Ganz-­MÁVAG gyártmányú dízelmozdony is, ami ugyan már akkor is beindult egy gombnyomásra, dacára annak, hogy évekig Záhonyban, a roncstelepen volt kitéve mindennemű viszontagságnak, ám a legjobb indulattal sem lehetett jó állapotban lévőnek nevezni. A gép a Rác­almási Városvédő és Szépítő Egyesület, a MÁV, a Portolán Kft. együttműködésében került Rácalmásra, korhű festéssel és pályaszámmal.

Gyöngyösi László egykori fővonali mozdonyvezető szinte azonnal a gondjaiba vette, és elhivatott segítőtársaival közösen, másfél évi munkával rendbe hozta a mozdony Jandrassik-rendszerű motorját, a vezérlőállást, az üléseket, úgy, hogy akár rendszerbe és munkába is állíthatták volna a MÁV gőzmozdonyok utáni korszakának 1967-ben készült jeles vontatóját. Az elmúlt évek további nyomokat hagytak az egyébként sem fiatal járműveken, főleg a külsejükön, az állagmegóvásnak szánt festés mostanra lepergett, és – mivel a MÁV rajta tartja a szemét ezeken a régi járműveken, különösen az ikonikusnak számító mozdonyon – kérték a városvédőket, javítsanak valamit az állapotán.

Bodnár Sándor kalauzolt bennünket a rácalmási retró vasúti parkban
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap

– Az egyesület messzemenőkig nem tud annyit áldozni erre a célra, mint amennyibe egy ilyen mozdonynak, illetve vasúti kocsinak a tényleges felújítása kerülhet. Ezért megpróbáltuk felkutatni azokat, akik a rácalmásiakhoz hasonlóan elhivatottak, és hajlandóak a szabadidejükből áldozni a felújításra. Így leltünk vasútbarát segítőtársakra, Gyöngyösi László közbenjárásával Záhonyból, Budapestről, Székesfehérvárról, Várpalotáról és környékéről, Dunaújvárosból érkeztek aktív vagy nyugdíjas, jórészt mozdonyvezetők, akik szívügyüknek tekintik a Púpost, amely annak idején a csúcsnak számított szakmán belül, minden vas­utas nosztalgiával tekint rá. Mindannyian szerettük volna megmenteni, azt, hogy eredeti állapotának megfelelően, ugyanolyan színben pompázzon, mint egykor, amikor kijött a Ganz-MÁVAG gyárából – mondta el Bodnár Sándor.

A teljes, eredeti cikett IDE kattintva érheti el.