Megszűnik a távirat, a pécsi nagypostán adták fel az utolsót

Április 30-án 174 év után megszűnik a távirat, mint szolgáltatás Magyarországon. Kevesen tudják, hogy a pécsi volt Komarov Gimnázium és Szakközépiskolában (ma PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium) 1968-tól működött postai szakképzés, melynek keretein belül foglalt helyet a Postaforgalmi Szakközépiskola is.

– 1968-tól tanítottam az iskolában, távbeszélő-, televízió-, illetve távírószolgálat-oktatás zajlott az intézményben – mondta Pandur Béláné távközlési szaktanár, szakoktató.

– Osztálytalálkozókon szoktam mondani, alólam teljesen kihúzták a széket, lassan minden megszűnt, amit oktattunk.

Korábban teljesen más világ volt, emlékezett vissza a régmúltra Pandur Béláné. A falvakban nem volt telefon, az emberek úgy tudtak telefonálni, táviratozni, ha bementek a postára, akkor 3200 működött az országban. Ha valaki például Pécsen táviratot adott fel az ország másik végébe, az fél órán belül ott is volt. A táviratok nagyon népszerűek voltak, korábban nyolcmilliós volt az országos forgalom egy év alatt, most az ötezret sem éri el.

Pécsen 20–30 távírász dolgozott két műszakban, hét órán át a nagyposta emeletén egy külön teremben. A táviratot kétféleképpen lehet feladni, telefonon vagy személyesen. A posta bármely ablakánál felvették a szöveget, majd egy csőpostába tették, ami vákuumrendszerben működött, és küldték fel az emeletre, ahol a távírászok dolgoztak. Mivel a kisebb postákon nem volt távír­da, így a kézbesítőt is mindenre ki kellett oktatni. Mikor elindult reggel a postától, útközben be kellett jelentkeznie onnét, ahol volt telefon (plébános, tanító vagy tanácselnök), hogy van-e távirat, és ha volt, már diktálták is.

– A postásoknak meg kellett tanulniuk betűzni is. Voltak könnyen félreérthető nevek, ebből gyakran adódtak félreértések. Az egyik egyetemista jelezte a szüleinek táviratban, hogy hétvégén érkezik. Ilyenkor a feladó nevét elkérték, az övé Habranek volt. A szülők kimentek a vasútállomásra, és meglepve vették észre, hogy egyedül érkezik. Nem jött Helén, Aladár és így tovább, mint ahogy a táviratban jelezték a végén

– mosolyog még most is történeten a volt oktató.

A Magyar Posta egyik legrégebbi szolgáltatásának története ért véget (A kép illusztráció)
Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László

És mi lenne a legszebb búcsú a távirat-szolgáltatástól? A Babits-Komarov Baráti Kör a sok évtizedes postai és távközlési szakképzésről megemlékezésként, az április 30-ai ballagás alkalmából, illetve a postai szolgáltatás búcsúztatásához illően távirat útján is köszönti a ballagó diákokat. Az iskola öregdiák körének elnöke, Weinreich László elmondta, ezzel megemlékeznek arról a gesztusról is, hogy a Magyar Posta Pécsi Postaigazgatósága évtizedeken át köszöntötte a ballagó diákokat dísztáviratban.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Búcsúzunk a távirattól. Stop.

Péntektől már nem lehet a Magyar Postán táviratot feladni, 174 év után zárul le az annak idején forradalmi kommunikációs forma – amit a 230 éve született Samuel Morse nevéhez kötünk a leginkább – az elektronikus távközlés mérföldkövét jelentő szolgáltatás korszaka. A telegram helyét a XX. század végére gyakorlatilag elfoglalta a telefon és az internet. A gyors információtovábbítás funkcióját az e-mail és a csevegőszolgáltatások vették át. A táviratfeladás jelentősen csökkent az elmúlt évekre, igénybevétele minimálissá vált. A Magyar Posta ezért a szolgáltatás kivezetése mellett döntött, április 30-tól megszűnik a szolgáltatás.

A cikk IDE kattintva olvasható tovább.