Ukrajna kész felajánlani a partnerek számára, hogy a kapacitások egy részét nem csak értékesítési célú tárolásra, hanem stratégiai tartalékok alakítására lehessen felhasználni. Ukrajna tehát így nem feltétlenül a saját forrásaiból származó gázzal látná el és oldaná meg Európa ellátását, hanem kiterjedt tranzitrendszerét és tárolókapacitásait kihasználva tudna egyensúlyt és biztonsági tartalékokat kialakítani az EU határaihoz közel. Összehasonlításként: az ukrán tárolókapacitások kétszeresei az olasz kapacitásoknak. Ezek azonban hosszú távú tervek. Elviekben működhetnek, a gyakorlat azonban felülírhatja az íróasztalok mellett vázolt elképzeléseket.
Az áram esetében más a helyzet, az előbb említett zöldenergia-termelés alapján Ukrajna képes lenne áramexportra, de a jelen állapot szerint kapacitásai ingadoznak. A tavalyi év egyes hónapjaiban az export meg is haladta az importot, 2024-ben összesen 366 ezer MWh-t exportált és 4,4 millió MWh-t importált, ami több mint ötszöröse a 2023-as importnak. Az éves import szerkezetében Magyarország részesedése közel negyven százalék volt, Szlovákiáé 23, Romániáé 18, Lengyelországé 14, míg Moldáviáé öt százalék.
Ukrajna mára tehát inkább energiaimportőr, mint -exportőr
– mutatott rá Seremet Sándor.
Az ukrán nukleáris kapacitások, valamint a gyorsan fejlődő megújulóenergia-projektek valóban alkalmassá tehetnék az országot arra, hogy nettó exportőrré váljon, de ehhez sok időre és még több beruházásra lehet szükség. Az energiadiverzifikáció igen fontos kérdés az EU számára, ezért Ukrajna kiaknázatlan lehetőségeinek a hangsúlyozása logikus lépés az ukrán fél részéről, hiszen ezáltal vonzóbbá teheti az országot a beruházások számára – mutatott rá a vezető kutató. A kiterjedt energiahálózat pedig a szállítás szempontjából is kedvező lehet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!