Mindenkit más motivál, amikor túrázni kezd. Akad, aki jó sétát szeretne tenni az erdőben, hogy kiszellőztesse a fejét vagy együtt legyen a családjával, más teljesítménytúrára szeretne felkészülni, és annak érdekében járja az erdőt, hogy minél jobb legyen az erőnléte. És vannak, akik fényképezőgépüket a nyakukba akasztva vadásznak a megismételhetetlen pillanatokra. Utóbbiak táborát gyarapítja Dave Morrow, aki a youtube-on osztotta meg a világgal az egyik ilyen túrája összefoglalóját.
Ennek során 73 mérföldet, azaz közel 117 kilométert gyalogot, hogy egy előre eltervezett helyen a számára tökéletes fényképet elkészítse.
A férfi lélegzetelállító tájat mutat be nézőinek, weboldalán pedig hasznos tippeket ad kezdőknek a profi tájképek elkészítéséhez.
„Az egyik legfontosabb, amiről előzetesen tájékozódni kell a tájképek készítéséhez, az időjárás – mondja a videóban Dave Morrow. – Ha meg is van, hová szeretnénk menni fényképezni, olyan időpontot kell választanunk, hogy az a képekhez megfelelő legyen.”
Borítókép: Dave Morrow természetfotós fényképe. Fotó: Youtube.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Csak el kell menni egy lesbe
Én a természet szépségét szeretném kommunikálni, nem a pusztítást — nyilatkozta lapunknak Máté Bence természetfotós, aki Túlélési ösztön című képével megnyerte az idei World Press Photo természetfotódíját. A fényképész országjáró életmű-kiállítása jelenleg Debrecen főterén állomásozik.
– Hogyan készül egy Máté Bence-fénykép?
– Az érdekes viselkedést keresem a természetben, a témákat nem én találom ki. Általában járom a terepet, és ha meglátok egy jelenetet, ami beindítja a fantáziámat, akkor azt utána megpróbálom lefényképezni, mert meglátni könnyű, de lefényképezni iszonyú nehéz. Néha hónapokig tartó munka kell ehhez, és nem biztos, hogy a végén ezt siker koronázza. Néha pár szerencsés óra is elég.
– Kovászna megyében készült a Túlélési ösztön című képe. A levágott lábú békákért utazott Erdélybe?
– Medvéket fényképeztem, most már ötödik éve járok utánuk. Több lest is építettem Erdélyben, és éjszaka fotóztam őket, lámpafénynél, hisz így nagyon érdekes részleteket tár fel a fény, például a leheletüket, ami igen fotogén. Azt tudtam, hogy a békák combját levágják, és még élve dobják vissza őket a patakba, ezért a szünetekben rászántam egy kis időt. Ez azért érdekes, mert őket körülbelül három órát fényképeztem, és ezzel értem el fotós pályafutásom második legnagyobb sikerét.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
