Ha valaki elhatározza, hogy változtat az életmódján, s elkezd a neten barangolni, rengeteg információra bukkan, de egészen biztos, hogy pár percen belül az előbb olvasottak szöges ellentétére is talál bizonyítékot. Tíz pontban foglaltam össze, én hogyan kezdeném, ha most állnék neki.
Őszintén bevallanám magamnak, mi az életem legnagyobb gondja, mi az, amin a leginkább szeretnék változtatni. Nem halogatnám a „beszélgetést” önmagammal, sőt, akár papírra is vetném, hogy mi az, ami tarthatatlan az életemben. Ha több ilyen terület van, akkor fontossági sorrendet állítanák fel.
Túl sok feladatot egyszerre nem határoznék meg, vagy ha igen, akkor sem várnám el magamtól, hogy mindnek egyből essek neki.
A közeljövőre vonatkozóan két-három feladatban maximalizálnám a megoldandó gondokat, a távolabbi jövőre több ilyen területet is meg lehet határozni – akár ötöt, tízet, de szigorúan betartva az időre vonatkozó reális elképzeléseket.
Fotó: PIXABAY
Nagyon fontos, hogy a közeljövő céljai legyenek reálisak. Aki egyáltalán nem sportol, de futni akar, az ne maratoni távban határozza meg a célját, az adott állapotának megfelelő terveket szőjön.
Ha ez nem megy egyedül, forduljon szakemberhez, aki segít az állapotfelmérésben, és segít a célokat is a realitásokhoz igazítani.
Öt-tíz-tizenöt kilométert futni is nagyszerű teljesítmény – ha már a futásnál maradunk –, a fokozatosság elve nemcsak azért követendő, mert szakmailag ez az egyetlen elfogadható út, hanem azért is, mert a motiváció a részsikerek elérésével tartható fenn.
Ha már megvan, mit akarok és azt is tudom, hogy ezt milyen módon tudom elérni, akkor a lehetőségét teremteném meg az életmódváltásnak. Ha a munkahelyemen kellene lehetőségeket kiharcolnom magamnak, akkor megtenném. Ha sporteszközök beszerzésére lenne szükség, nekidurálnám magam. Ha a családdal kellene elfogadtatnom az életmódváltás szükségességét, akkor beszélnék velük.
A legtöbb életmódváltás az időhiányon, illetve az idő rossz beosztásán csúszik el. Napi, heti és havi tervet készítenék, amelyhez aztán szigorúan tartanám magam.
Ebben az esetben is reális feladatokat tűznék ki magam elé, olyanokat, amelyeket hosszú távon is tudnék tartani. Aki nem bír hajnalban kelni, ne tervezzen hajnali öt órakor kezdődő futásokat, aki este képtelen ébren maradni, az ne este tízkor menjen le a konditerembe. Nem arra van szükség, hogy az ember fenekestül felforgassa az életét, hanem arra, hogy hosszú távon tartható életritmust alakítson ki magának.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
