Biró István reálos volt, szerette a fizikát és a matematikát, de soha nem tudta elképzelni az életét egy irodában. Pap lett, hivatását szenvedéllyel végzi, de ugyanezzel a szenvedéllyel szereti az extrém sportokat is. Korábban robogózott, majd lett egy nagyobb, 800 köbcentis komoly motorja, járták a papokkal Európát. De István atya édesapa is, végül miattuk adta el kétkerekűjét.
Lakóautóval túráznak a családdal
Tényleg csibész gyermek voltam, nem tudtam egy helyben megülni
– mesélte a Borsnak Biró István makói parókus. „– Ezért is csodálkozott mindenki, hogy pap akarok lenni, de ez persze engem nem tartott vissza.
Legjobb tudásom szerint végzem a munkám, a mindennapjaimban ott van a Jóisten, a szertartások, előírások betartása. De mindig a teljességet kerestem.
Sokat dolgozom, kellett valami, ahol a felgyülemlett energiákat leadom, ez volt először a motorozás. De amikor az utolsó, toszkán körúton voltam, a négy gyermekem végig sírt itthon, miattuk megváltam a motortól, igaz, a szerelést megtartottam. Helyette vettem egy lakóautót, azzal járunk túrázni a családdal.”
Először a fiát kísérte jégkorongozni
Makó vagány papja a motorozás után is kereste az izgalmat, amit végül nagyobbik fiának köszönhetően talált meg.
„– Boldizsárt kísértem le először a pályára, más édesapák is voltak ott – folytatta István atya. – Egy idő után már nemcsak a palánk mögött voltunk, mi is kipróbáltuk, és én nagyon megszerettem. Mindig kerestem a kihívásokat, és ott állni, menni a jégen azon a vékony kis pengén, kergetni azt a kis korongot, az kihívás.”
A cikk ITT olvasható tovább.
