Londontól Genfig
A Rolex SA egy svájci luxusóramárka, melyet nem Svájcban, hanem Londonban alapítottak, 1905-ben. Ráadásul először a neve sem Rolex volt, hanem Wilsdorf and Davis (W&D), amely Hans Wilsdorf és Alfred Davis tulajdonában állt – írja a The Richest összefoglalója.
Wilsdorf azonban 1908-ban rövidebb márkanevet keresett, és ekkor jegyeztették be a Rolex nevet.
A márka 1910-ben már komoly elismertségre tett szert a szakmában, ugyanis elnyert egy magas presztízsű svájci díjat, és az iparági szakértők ódákat zengtek az órák időmérő képességéről.
1915 novemberében a céget Rolex Watch Co. Ltd. néven jegyezték be, azonban Wilsdorf 1919-ben áttette a vállalat székhelyét Londonból Genfbe, elsősorban a kedvezőbb adózási környezet miatt. 1920-ban a cég neve Montres Rolex SA lett, amely később Rolex SA-ra rövidült.
A „szent grál”
Amikor megalapították a vállalatot, Wilsdorfnak volt egy elképzelése arról, hogy mit szeretne, mit képviseljenek a karórái. Azt akarta, hogy az órák valamilyen formában kötődjenek a tulajdonosukhoz, akik az életük különböző szakaszaiban végig viselhetik az órát. Ehhez azonban arra volt szükség, hogy az órák víz- és porállók legyenek. 1926-ban egy külső gyártó készítette el az Oyster névre keresztelt modellt a Rolexnek, melynek szabadalmát Wilsdorf később megvásárolta. A különleges védelemmel ellátott modellt aztán hatalmas marketingkampány keretében kezdték népszerűsíteni.
Nyilvánvaló volt, hogy ezzel Wilsdorf elhozta a luxusórák „szent grálját”, mivel olyan kiváló minőségű, exkluzív modelleket kezdtek gyártani, melyek a piacon kivételes teljesítménnyel és funkciókkal rendelkeznek.
A következő ötven évben számos Rolex sorozatot adtak ki, és ezek mindegyike jelentős siker volt. Közben Wilsdorfnak arra is maradt ideje, hogy megalapítson egy ikermárkát, a Tudort. Az 1946 körül alapított márka célja az volt, hogy kevésbé fényűző, de magas minőségű órákat kínáljon, megfizethető áron.
Nonprofit luxus
A Rolex történetének talán legkülönösebb eleme, hogy egy nonprofit vállalkozás működtet egy olyan luxusvállalatot, amely kiemelkedően magas áron, elsősorban vagyonos vásárlókat megcélozva árul exkluzív termékeket.
Ennek a meghökkentő körülménynek a magyarázathoz tartozik, hogy 1944-ben, a cégalapító feleségének halálakor, létrehozták a Hans Wilsdorf Alapítványt.
Amikor pedig 1960-ban Hans Wilsdorf maga is elhunyt, egyedüli tulajdonosként minden Rolex SA részvénye az alapítványra szállt.
A szervezetet a svájci állam jótékonysági alapítványként jegyezte be, így az mentesül az adófizetési kötelezettségek alól. A Rolex SA ennek az alapítványnak a tulajdonában áll, így például a tőzsdén sem lehet kereskedni a részvényeivel.
Noha jelenleg ez a világ legnagyobb nonprofit márkája, ez nem jelenti azt, hogy a vállalat ne termelne nyereséget, vagy hogy ne érdekelné a profitszerzés. Sokkal inkább arról van szó, hogy más luxusmárkákkal ellentétben a Rolex a jövedelmeinek nagyobb részét jótékonysági célokra fordítja, és nem – például – részvényeseknek fizeti ki.
