Soros György istene – önmaga után – nem más, mint a pénz.
Soros György sok tekintetben joggal hiszi és vallja azt, hogy sok pénzzel sok embert le lehet fizetni, nagyon-nagyon sok pénzzel pedig nagyon sok embert lehet lefizetni és irányítani. És az sem vitás, hogy ebben van is van valami, hiszen bonyolultan kiterjedt, elképesztően összetett világhálózatának vérkeringését a pénzek folyamatos átcsoportosítása jelenti támogatások, projektek, lobbizások, ösztöndíjak, szponzorációk, (le)fizetések stb. formájában.
Nem kérdés az sem, hogy az uniós Bizottság, s részben a Parlament is már Soros – pontosabban az őt is irányító globális elit – kezében van. Soros elképesztő hangnemet enged meg magának a brüsszeli bürokráciával szemben. Néhány hete azt írta: „felszólítom az EU-t, hogy indítson próbapert Magyarországgal szemben!”
Most pedig azt írta: „Az EU nem engedheti meg magának, hogy kompromisszumot kössön a jogállami rendelkezésekkel kapcsolatban. Az, hogy miként reagál az Orbán és Kaczinsky által támasztott kihívásra, meghatározza, hogy nyitott társadalomban marad-e fenn, hűen ahhoz az értékhez, amire alapozták.”
Elképesztő fenyegető hangnem az unióval szemben, de úgy látszik, van az a pénz és az ezzel szerzett hatalom, ami előtt a nagy unió – illetve annak „fősodra” – is behódol.
Gyuri bácsi csak azzal nem számol, hogy van valami, ami mindennél többet ér, még a pénznél is: és ez pedig szuverenitásunk védelme, a hazaszeretet. És az azt éltető magyar virtus.
Nos, Gyuri bácsi ebből nem ért semmit.
Hogy is énekelte Cseh Tamás a Filmdalban?
„És puskatussal, és égre a kéz,
és bajonéttal, és tovább.
És mindig csak hej!
És nem krumpliért, sem pedig paszulyért,
de mindig hej-hej!”
