Közgazdász-koalíció alakulóban?

Nem is egy, hanem több válsághullám is következhet, amire végre előállhatna valamivel a közgazdászszakma – hangzott el egy pénzügyi témájúnak indult konferencián a BGF-en.

2011. 12. 08. 18:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Aligha szervezhették volna „jobbkor” a Válság? Válság! elnevezésű pénzügyi konferenciát, mint ezen a napon; csütörtökön jelentette be lemondását Fellegi Tamás fejlesztési miniszter, és ezen a napon döntött az Európai Központi Bank az euró védelmét megerősítő alacsonyabb kamatszintről. A nyilvános tanácskozás kezdetén elhangzott, „közgazdász-koalíció” van kialakulóban, amit alátámasztott a délután hangulata: a pénzügyi helyzet helyett egységesen gazdaságpolitikánk európai kontextusát tekintették át a résztvevők (Bod Péter Ákos, Farkas István, Mellár Tamás, Palócz Éva és Vértes András).

10 százalék = 1000 milliárd forint adósság

Az első előadó, Palócz Éva rosszat sejt, ezt alátámasztandó bemutatott egy grafikont, miszerint a V4 államai közül mindegyiknek lefelé kellett módosítania növekedési előrejelzését: Csehország 0,7, Lengyelország 2,5, Szlovákia valamivel több mint 1, hazánk pedig 0,5 százalékkal számol. A Kopint-Tárki vezére emellett súlyosnak tartja hazánkra nézve az államadósság-listát, amin hazánk sajnos igen előkelő helyen áll, az igazság kedvéért viszont bemutatta, hogy az adósság szintje 2007 környékén szabadult el kezelhetetlenül. Palócz megnevezte a gazdaságpolitika fő gondjait is: rossz a megítélés a pénzvilág irányából, kedvezőtlen a gazdaságpolitikai lépések megítélése, és hátrányos a „szabadságharcos retorika”.

– Úgy indítottunk szabadságharcot a nemzetközi szervezetek és a pénzpiacok ellen, hogy nem mértük fel a fegyverzetünket, így az árfolyamgyengülés bármilyen adósságleépítési törekvést lenullázhat. Ha nem sikerül az IMF-fel gyorsan megegyezni, akkor nagyon nagy baj lesz – magyarázta a szakember, hozzátéve, a forintárfolyam gyengülése 10 százalékonként 1000 milliárd forinttal növeli az adósságot.

Mellár: Miért nem látta előre a szakma?

A másodikként felszólaló Mellár Tamás más „hangszerelésben” adta elő a dolgot, szerinte a 2008-ban kirobbant világválság strukturális, ami hosszan húzódik, most indul a második visszaesés, továbbiakra pedig számítani kell.

----Lapozzon tovább!----

– Ami miatt nem lehet belőle kijutni, az elsősorban az, hogy leigáztuk a környezetet, demográfiai problémák vannak – köztük elöregedés és fenntarthatatlan nyugdíjrendszerek –, valamint óriási, befektetésre váró tőkék, úgynevezett pénzügyi buborékok, amik új világgazdasági központok előretörését teszik lehetővé – fejtegette a Pécsi Tudományegyetem közgazdászprofesszora. Ostorozta a mainstream közgazdaságtant, szűkebb értelemben a makroökonómiát, hogy nem jelezte előre a válságot, „a piac mindenhatóságának bűvöletében éltek”. 2008-ban az lehetett szerinte a gond, hogy túl voltak liberalizálva a pénzpiacok, másrészt nem tudták, hogy mi a teendő ilyenkor, amikor Japánban deflációs spirál, az USA-ban jelzálogválság, nálunk pedig devizaadósság kulminálódik. Figyelmeztet, hogy a második hullám előtt ugyanolyan nagy a tanácstalanság, még elméleti elképzelés sincs, hogy mit kellene tenni.

Aztán egy, a közvélemény számára népszerű témát vezetett elő: a hitelminősítőket.

– Népszerű őket hibáztatni, hogy miattuk terjed a válság, és arra a következtetésre jutni, hogy kéne inkább egy saját, EU-s hitelminősítő. De mit tesznek a hitelminősítők? A mainstream elméletek alapján működnek, és elnézték a válságot ők is – osztotta meg a felelősséget Mellár Tamás, aki szerint a külön utas magyar politika is vétkes, noha a „különutasságra” alapot adtak a mainstream felfogásokból következő, sorra megbukó válaszok. „De nem elég a regnáló elmélet hibáinak nyilvánvalósága. A régi makroökonómia egy zombi, megbukott, de mégis itt van. Nincs koherens új elmélet, és a régi elméletekből nem lehet összevágni egy újat” – vélekedett Mellár.

Ha még nem osztott volna ki elegendő sárga lapot, számokkal támasztotta alá: nálunk már 2006 óta tart a válság. – Annyira el voltunk adósodva, hogy nem is volt mód az anticiklikus politika alkalmazására. Ráadásul az idei 5 százalékos GDP-arányos fiskális élénkítés hatástalan volt, az önálló stabilitási politika fokozta a bizonytalanságot és a bizalmatlanságot, ez a válságban pedig olaj a tűzre.

Szerinte a gazdaságpolitikai fordulatnak „koherens, konzisztens gazdaságpolitikát” kell tartalmaznia, törekednie kell a bizalom visszaszerzésére, és ki kell munkálni egy fejlesztési-modernizációs programot, de erre szerinte a kormány növekedési terve totálisan alkalmatlan.

Bod: Hitelminősítő legyen a talpán

Ezek után következett Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, aki az euróra emelte a tekintetét: – Az egész európai válság nagyon sokfajta szakaszon ment át, nem monetáris jellegű. Az euró árfolyama stabil, nem inflálódik, jó marad a tartalékvaluta-szerepe. Ami pénzügyileg válságos, az a szuverén adósok egy köre, valamint a bankok – ezek után rámutatott egy látszólagos ellentmondásra is, miszerint „a fundamentumok jók, a szuverén kockázat viszont nagy”. – Elsőre azt látjuk, hogy az eurózóna makrogazdasági adatai jók – szemben az amerikai, japán és brit adatokkal. Ha viszont jobban megnézzük, mindhárom régió nagyon sebezhető – fejtette ki Bod.

---- Lapozzon tovább! ----

– Azt kimondani, hogy egy állam jó adós vagy nem, hitelminősítő legyen a talpán, aki képes ilyen nagy rálátással megvizsgálni a pályát vagy a kilátásokat – tett hozzá a minősítőkről alkotott mellári képhez a Corvinus Egyetem tanszékvezetője, majd kollégája egy másik témájához, a magyar külön úthoz is csatlakozott. – Mit tegyünk vele? Ezzel foglalkozom hetek óta. Azt látjuk, hogy vannak külön utak, de nagy részük nem válik be – adott hangot szkepszisének a szakember. – Mit gondolunk a fundamentális tényezőkről? Mit gondolnak a magyar állam jó adós létéről a pénztulajdonosok és hitelminősítők? – sorolta a húsba vágó kérdéseket. Bod kijelentette, csak 2010 tavaszáig tartott a tolerancia az államok sajátosságainak hangsúlyozása iránt, azóta viszont radikális illeszkedési kényszer állt elő az EU pénzügyi válsága miatt. A bankadó, a végtörlesztés, a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása és az ágazati válságadók szerinte nem hozták a kívánt eredményt, a versenyképes adórendszer helyett pedig chipsadót és áfaemelést hozott a kormány.

Farkas: GAME OVER

Farkas István, a PSZÁF felügyeleti tanácsának korábbi elnöke egy GAME OVER feliratú táblán demonstrálta a válságfolyamatot: eladósodott fogyasztó – kockázatát a mohó befektető kapja – befektető kockázata a bankokra száll – onnan az államra – a szuverén adósság a bankoknál marad – a bankok nem hiteleznek – a gazdaság leáll – egyre kockázatosabb a fogyasztó – a befektető már nem vevő – a bank már nem vállal stb.

– Miért hagytuk, hogy így legyen? Tipikus buborék a vakhit abban, hogy a jövőben majd lesz jövedelem. Az állam már a jövő jövedelmét osztja el újra, és ezt az eszközök is elősegítik, deregulálva vannak a pénzpiacok – magyarázta Farkas. Beszámolt arról a közgazdászvitáról, hogy a jövőt kell-e eladósítani, vagy a jelenben kell-e kevesebbet fogyasztani, utóbbi esetben a fogyasztás ára kitermelhető volna, maga ezért az utóbbi mellett kardoskodik inkább. – Magától ez a válság nem fog megoldódni, nem lehet több teher a jövőn – mondta. Figyelmeztetett, hogy nem kell megbüntetni a pénzügyi rendszert, hanem a jövőbeli buborékképződéseket kell megakadályozni. A sokktűrő képességet is növelni kell, és meg kell követelni a tőkét.

Vértes az ingatlanadó pártján

Az előre be nem jelentett, utolsó felszólaló Vértes András GKI-elnök volt, aki a gazdaságpolitika teljes újratervezését követelte.

---- Lapozzon tovább! ----

– Zsákutcába kerültünk, aminek a végén nem fal van, hanem szakadék, vissza kell fordulni, és mást csinálni. Nem az a baj, hogy nem szokványos gyógyszereket használunk, hanem hogy hülyeséget csinálunk – hangoztatta a Gyurcsány lemondásakor kormányfőjelöltnek is megnevezett közgazdász, aki szerint az idei büdzsélazítás ellenére sem gyorsult a gazdaság, nincs jogbiztonság és kiszámíthatóság, kevés az előremutató strukturális átalakítás, 2012-re emiatt mínusz 1 százalékos GDP-növekedést jósol. Gondnak nevezte, hogy különadókkal fedezték az szja-csökkentést, a bankadónak destabilizációs hatása lett, és kritizálta a céltartalék és a végtörlesztés intézményét, az állam túlterjeszkedését (Mol) ahelyett, hogy piaci megoldásokat támogatna.

Fellegi lemondásáról is elmondta a véleményét: egy nem világos üzenet a piac felé. – Vagy ő vezeti a kormánypolitikának ezt az irányát, és akkor tárgyaljon miniszterként az IMF-fel, vagy ne! – húzta alá Vértes, aki a kormánytól végül „fegyverszünetet” követelt, mondván, állapodjon meg a jegybankkal, a PSZÁF-fel és a Bankszövetséggel. – Le kell állítani a végtörlesztést! Ingatlanadót és/vagy kétkulcsos szja-t kell bevezetni, nem járható az a nyelvújító magatartás, hogy nem nevezik az adót adónak – zárta szavait a kétórás konferencián Vértes András.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.