Sportfinanszírozási szempontból 2011 csonka év volt, hiszen csak nyáron „adta be jobbról” a gólpasszt a nyereséges hazai vállalkozásoknak a Tisztelt Ház; a 2011. évi LXXXII. törvény július 1-je óta teszi lehetővé, hogy az öt látványsportág (labdarúgás, vízilabda, jégkorong, kézilabda, kosárlabda) klubjai biztos alapokra helyezzék a következő másfél-két évtizedet. Ez persze nem mehetne egyszerű rendelkezéssel, pályázat is mellé van rendelve.
– A tavalyi LXXXII. törvény azt teszi lehetővé, hogy főként működésre nyújthassanak be támogatási igényt. A pályázat úgy működik, hogy első lépésben a jogosult beadja fejlesztési programját a sportági szövetségnek, az pedig, ha összecseng az általános fejlesztési stratégiával, jóváhagyja. Ezek után a jogosult klub egy nyereséges vállalkozást keres mint támogatót (itt lép be adott esetben a konferenciát szervező portál – a szerk.), amely miután rábólint, megszületik a szerződés, amiről tájékoztatják a szövetséget, és megtörténik a pénzügyi tranzakció – magyarázza a Sportfinanszirozas.hu honlapra is feltöltött ábrát Szurmai-Palotai Piroska, a kezdeményezés kommunikációs igazgatója. A csak látszólag bonyolult folyamatnak itt még nincs vége, mert a támogatónak – saját jól felfogott érdekében – tájékoztatnia kell az adóhatóságot az utalásról; ekkor a NAV ugyanis csökkenti az adóalapját. A társasági nyereségadót a támogatásra 70 százalékig tudja felajánlani.
A folyamatban kulcsfogalom az átláthatóság: a pályázónak tételesen el kell számolnia az utolsó petákkal is. – Amennyiben az ellenőrző hatóság nem talál mindent rendben, úgy a teljes összeget egy 50 százalékos büntetőkamattal vissza kell fizetni, ráadásul a nyertest három évre eltiltják a további pályázati lehetőségektől – magyarázta a szakember. Megrémülni azért nem kell: a tavalyi csonka évben – mint arról a jégkorongszövetség képviselője a fórumbeszélgetésen be is számolt – a pályázatok elsöprő többsége nyert, és csak az okozott gondot, hogy decemberben rohamtempóban kellett kiállítani a támogatási igazolásokat, és kicsit feltorlódott az adminisztráció.
És hogy pontosan mire is pályázhat és ki? A Magyar Labdarúgó Szövetség, a Magyar Kézilabda Szövetség, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége, a Magyar Vízilabda Szövetség és a Magyar Jégkorong Szövetség alá tartozó klubok, a Magyar Olimpiai Bizottság, közhasznú alapítványok, sportszervezetek és -vállalkozások, valamint hivatásos és amatőr klubok (előbbi fogalmat a törvényben utólag szabályozták: első osztályban versenyző vagy hivatásos versenyzőt foglalkoztató egyesületek) pályázhatnak személyi jellegű ráfordításra (50 százalékos mértékig), tárgyi eszközök beszerzésére (70 százalék), rendezvények biztosítására (70), képzéssel összefüggő kiadásokra (profi: 60 – amatőr: 25), illetve utánpótlás-nevelésre (90 – képzett „fejenként” 1 millió forintos felső határ). Létesítményberuházást is választhatnak a cégek támogatásra, ennek is 70 százalék a plafonja, ez esetben a létesítményeknek az üzemidő 20 százalékát vagy évente 10 napot kell kedvezményes, illetve ingyenes üzemre rendelkezésre bocsátani, aki viszont kisebb százalékot „választ” (50, illetve 30), ott a támogatásban nyerhető összeg is kisebb lesz, cserébe viszont arányosan kevesebb időt kell kedvezményesen rendelkezésre állni. Ezek a beruházások 10 millió forintig előfinanszírozottak, afölött pedig utólag érkezik meg a jóváírás. Apró részlet, de a „tiszta ügyekben” nincs félnivaló ettől sem: 15 évig sportcélra kell hasznosítani a létesítményt, az adókedvezmény mértékéig pedig 15 évre jelzálog lép életbe az állam javára. Még egy jó hír: amennyiben önkormányzat nem vesz részt a finanszírozásban, közbeszerzés helyett elegendő a nyílt pályáztatás is.
Ha már határidők: egy támogatási év mindig július 1-jétől a következő év június 30-áig tart, a pályázatok leadási határideje április 1. A sportági szakszövetségnek minden esetben lehetősége van 30 napon belül hiánypótlást kérni (erre 15 nap van), ezt követően pedig 60 napon belül elbírálnak minden ügyet, és nincs más hátra, mint nyilvánosságra hozni a programot, valamint a költségtervet (nem lehet tehát üzleti titokra hivatkozni a pályázat résztvevőinek!).
A kezdő évben az új rendszer fő nyertese a labdarúgás volt (30 milliárd áramlott a futballba), de nem sokkal volt lemaradva a vízilabda sem. Főként a két sportág, de szép lassan a másik három is lassan ráébred, hogy az új típusú sportfinanszírozás nem sima szponzoráció, hanem egy mindenki számára előnyös üzlet; az állam egyrészt mentesül attól, hogy eldöntse, kinek mennyi pénz jusson, a látványsportágak klubjai, ha elég szemfülesek, hosszú távon önálló lábon álló, nagy egyesületekké válhatnak – a vállalkozások pedig csökkenthetik az adóalapjukat, tehát adócsökkentés valósul meg. 2012 az új rendszer első teljes éve.
