Világszerte egymást érik a válságkezelési témájú konferenciák, ennek mentén az euróval kapcsolatban is sorra látnak napvilágot meglepő ötletek, de a közös pénz magyarországi bevezetése mintha lekerült volna a napirendről. Pogátsa Zoltán közgazdász szerint noha most nem nagyon látszanak szereplők, akik most kívánnának zónatagok lenni, hátrányai mellett előnyei is vannak az eurónak.
– Az előnyök között említeném, hogy most, amikor az euró-forint árfolyam megint 300 fölött van – 307 fölött végezte az elmúlt hetet –, akkor az államadósság euróban meglévő része zónatagként nem értékelődne fel – mutat rá a szakember. Az adósságállománnyal szemben viszont jókora ellenérv ágaskodik: korlátozza a szuverén monetáris politikát, s ez a dél-európai országok esetében egyértelműen hozzájárult a bajba kerüléshez, erről a közgazdász szerint keveset beszélnek. – Amikor nagyon lelkesen tartottunk az eurózóna felé a 2000-es évek elején, akkor túlértékeltük az előnyeit, és alulértékeltük a hátrányait, azóta már teljesen világos, hogy az eurózónának köze volt ahhoz, hogy az érintett államok így jártak. Nem lehet például ugyanazt a kamatlábat alacsony és magas növekedésű országok esetében kiszabni. A déliek magas növekedési ütemű országok voltak, és túl alacsony volt nekik az euró kamatszintje, amit az északiakhoz igazítottak, ezzel stimulálva őket nagyobb növekedésre – ecsetelte Pogátsa hétfő reggel a köztelevízióban.
Ha a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank fölemelte volna a kamatlábat, megölte volna a már-már recesszióba hajló északi gazdaságokat. A közgazdász szerint azért lett volna magasabb kamatszintre szüksége Délnek, mert mindenfajta buborékok alakultak ki; lehet gondolni például az ír, a spanyol és a görög ingatlanbuborékra, de Görögországban még olimpiát is rendeztek, túlpörgött a gazdaság, a bérek mentek fölfelé, és könnyebben jutottak az emberek hitelhez, ez az egész pedig „mesterséges helyzetet” idézett elő. Ennek legalább akkora szerepe volt Pogátsa szerint a portugál, ír, spanyol, görög válsághoz, mint annak, hogy az adott ország mennyire korrupt vagy nem szedi be az adókat.
Bankjaikat mentették
Úgy tűnik, az EU centruma is mintha kezdené megérteni a történetet, és a kétsebességes Európa lassan alapszabállyá kezdene válni, noha az elégséges válságkezelés még alig körvonalazódik. Christine Lagarde IMF-vezér most éppen azt mondja, 2 trillió (!) eurót kellene valahonnan előszedni.
– Kérdés az, hogy mire öntjük ezt a rengeteg eurót. Vegyük a görög esetet: 2010 óta az a pénz, ami Görögországba ment, annak a kétharmada azt szolgálta, hogy azon nyomban visszajött kamatfizetések formájában. Tulajdonképpen a németek, franciák, svájciak a saját bankjaikat mentették meg azzal, hogy fenntartották Görögország fizetőképességét. Csak egyharmada ment a görög állam finanszírozására, ösztönzésre, strukturális változtatásra – teszi egyértelművé a szakember, aki szerint most nem is annyira az a kérdés, hogy mennyi pénz kell, hanem, ha tényleg az az elvárás, hogy visszafizessék az adósságkupacokat, akkor az adósokat versenyképessé kellene tenni.
Hogy az agóniát nyújtja-e az, hogy a görögöket benntartják az eurózónában, Pogátsa Zoltán nem látja egyértelműnek a helyzetet.
– Azt gondolom, ez egy lehetetlenség. Állandóan elhangzik, hogy a görögök most már menjenek ki. Ha holnap bevezetnék a drachmát, a görögök megtakarításai 80-90 százalékkal leértékelődnének. Ezt biztosan megneszelnék az emberek. Görögország ugye tipikusan az az ország, ahol nem lehet titokban tartani, hogy az állam mire készül. Az emberek azonnal megtámadnák a bankokat, amelyeket egy hétig vagy hosszabb ideig zárva kellene tartani, hogy ne lehessen kivenni az eurómegtakarításokat. De hát az EU-ban szabad tőkeáramlás van, elvinnék Ciprusra, Londonba. A görögök eddig is az utcára mentek, de borzalmas dolgok történnének, ha ez bekövetkezne – vizionálja a közgazdász. Szerinte aki most bent van a zónában, nem tud kijönni, még ha esetleg jó is lenne, aki meg nincs bent, annak egyelőre most úgy néz ki, több a hátrány, mint az előny.
origo.hu
Hegedűs Barbara, új országgyűlési képviselő: Hálás vagyok a megtiszteltetésért
