Skócia függetlenedése több hátránnyal járna, mint haszonnal?

Nem lenne magától értetődő fejlemény a teljes körű valutaunió fenntartása Skócia és az Egyesült Királyság között, ha Skócia függetlenné válik.

A skót kormány, amelyet az elszakadásért kampányoló Skót Nemzeti Párt (SNP) vezet, 2014-re népszavazást írt ki Skócia függetlenné válásáról, ám hivatalos álláspontja az, hogy a függetlenség elnyerése után is megtartaná a fontot nemzeti fizetőeszközként, és elismerné a Bank of England – a brit jegybank – monetáris fennhatóságát.

George Osborne brit pénzügyminiszter Glasgow-ban – Skócia pénzügyi-ipari központjában – elmondott keddi beszédében azonban kijelentette, hogy két teljesen elkülönülő ország formális valutauniója, ami a skót kormány terveiben szerepel, „nem ugyanaz”, mint a font megtartása jelenlegi formájában. Osborne szerint ugyanis a piaci szereplőket meg kellene győzni arról, hogy e valutaunió tartósan fennmaradhat, ám ehhez nagyon erős és hiteles politikai elkötelezettségre lenne szükség. Ez éppen az ellenkezője annak, amit az SNP javasol, a skót kormánypárt ugyanis a Skóciát az Egyesült Királyság többi részével összekötő politikai szálak elvágására törekszik – mondta a brit pénzügyminiszter.

Az euróövezetben kialakult helyzet ugyanakkor azzal a kemény tanulsággal szolgál, hogy rendkívül nehéz fenntartani egy valutauniót szoros költségvetési és politikai integráció nélkül – mondta keddi beszédében a brit pénzügyminiszter.

Osborne az egykori Csehszlovákia példáját is idézte a minisztérium által a skót függetlenség lehetséges pénzügyi-gazdasági következményeiről összeállított, kedden közzétett 113 oldalas elemzésből. Az elemzés megállapítja, hogy a valutauniós megállapodások tartóssága szempontjából fontos a politikai elkötelezettség az unió fenntartása mellett, mert ha a piacok azt érzékelik, hogy egy adott pénzügyi unió – vagy akár csak egy rögzített árfolyamrendszer – gazdaságilag vagy politikailag nem lesz tartós, akkor a spekulatív piaci tevékenység miatt az ilyen megállapodások azonnal nyomás alá kerülhetnek.

A brit pénzügyminisztérium elemzése szerint ezt mutatja, hogy Csehország és Szlovákia pénzügyi uniója 1993-ban alig 33 nap után felbomlott.

Osborne szerint a modern gazdaságtörténetben nincsenek példák sikeres valutauniókra olyan eltérő gazdasági súlyú országok között, mint amilyen a független Skócia és a maradék Egyesült Királyság lenne. Az euróövezet 17 tagállama közül a legnagyobb, Németország a teljes valutauniós gazdaság teljesítményének csaknem a 30 százalékát adja, a független Skóciával kötendő esetleges majdani fontunión belül azonban a maradék Egyesült Királyság részesedése az együttes GDP-értékből hozzávetőleg 90 százalék lenne – hangsúlyozta a brit pénzügyminiszter.

E kiegyensúlyozatlan helyzet miatt az Egyesült Királyság fennmaradó része számára nem lenne olyan magától értetődően fontos a pénzügyi unió létrehozása, mint Skócia számára. Skócia exportja Angliába, Walesbe és Észak-Írországba a skót hazai össztermék 30 százalékát adja, e három ország skóciai exportja ugyanakkor együttes GDP-értéküknek kevesebb mint az 5 százalékát teszi ki – hangsúlyozta a miniszter.

Osborne szerint az sem egyértelmű, hogy egy formális valutaunió érdekében miért kellene a maradék Egyesült Királyság 58 millió állampolgárának átadnia monetáris szuverenitása egy részét „egy másik ország” 5 millió lakosának.

Nemrégiben brüsszeli részről arra is felhívták a figyelmet, hogy Skócia EU-tagságának folytonossága sem lenne magától értetődő a skót elszakadás esetén. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke néhány hete a BBC televíziónak nyilatkozva határozottan leszögezte: a jelenleg érvényes uniós doktrína alapján ha egy tagország valamely része függetlenedni kíván, akkor független államként „természetesen” újból kérnie kell felvételét az EU-ba.