Valódi gazdasági tevékenységet nem végez, munkavállalói nincsenek, eszközökkel, gépekkel, berendezésekkel nem rendelkezik, ugyanakkor fiktív számlát rendszeresen és nagy mennyiségben állít ki – nagyjából ezek a főbb jellemzői annak a vállalkozástípusnak, amelyet a köznyelv egyszerűen csak számlagyárként emleget.
A hatósági tapasztalatok alapján mindez azzal egészíthető ki, hogy a számlák tömeges előállítására szakosodó cégek mindenben követik a hozzájuk fordulók igényeit: arról és akkora értékű fiktív dokumentumot készítenek, ami a törvénysértő kérésben szerepel. Mindez persze nincs ingyen, a megrendelő rendszerint a hamis számlán feltüntetett összeg bizonyos százalékát fizeti meg ellenértékként. A számlagyár üzemeltetője így jut hozzá jogellenes fizetségéhez, míg a másik fél csökkenti a fizetendő adóját, esetenként pedig – visszatérítés címén – pénzt is kér az államtól. A hamis számlákat előállító cégeket nemegyszer strómanok közreműködésével hozzák létre, a vállalkozások tevékenységéről adóbevallás általában nem készül, s a társaságok üzemeltetői rendszerint nem reagálnak a hatósági megkeresésekre.
– A fiktív számlázás az áfacsalás egyik népszerű módszere – nyomatékosították a lap kérdésére a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (NAV), hozzátéve: a közkassza megkárosításáért a folyamat valamennyi szereplőjének felelnie kell. Az érintetteknek azon túl, hogy le kell róniuk az elcsalt adót és az ahhoz kapcsolódó bírságokat, számolniuk kell a büntetőjogi szankciókkal is. A számlagyárak működésében részt vevőket akár többéves szabadságvesztéssel is sújthatják.
(Jakubász Tamás)
A teljes cikket a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.
