A lapunknak nyilatkozó szakértők véleménye a kormányéhoz áll közelebb. Mint elmondták, ahhoz, hogy a kiadások aránya csökkenjen a GDP-hez képest, nem feltétlenül kell csökkenteni a kiadásokat, elég szinten tartani, és ha a gazdaság növekszik, az arány automatikusan lecsökken. Mivel Varga Mihály arról beszélt, hogy a 45 százalékos újraelosztási szintet több lépésben kívánja elérni a kabinet, három év gazdasági növekedése segítheti az arány kedvezőbbre fordulását.
Emellett az államadósság kamatterheinek mérséklődése is könnyíthet a GDP-hez mért kiadások csökkentésében. Azok ugyanis nemcsak a nyugdíjból, szociális és egészségügyi kiadásokból tevődnek össze, az államadósság után fizetett kamatok szintén a kiadási oldalt növelik. Márpedig a jelek szerint az államadósság után egyre kevesebb kamatterhet kell fizetnie az országnak. Egyrészt a gazdaság javuló megítélése miatt olcsóbban lehet forrást szerezni a lejáró tartozások visszafizetésére, másrészt ha csökken az adósság, értelemszerűen kevesebb kamatot kell fizetni utána.
A szakértők az újraelosztás arányának csökkentésével egyetértenek. Azt, hogy ez az arány túl magas, jól szemlélteti, hogy a környező régiós országokban rendre alacsonyabb szinteket mérnek. Csehországban és Lengyelországban 45, Szlovákiában 40, Romániában pedig 38 százalék körül alakul a kiadások GDP-hez mért aránya, miközben nálunk idén várhatóan 50,6 százalék lesz. Az OECD számai szerint hazánk a szociális juttatásokra fordított pénzek terén élen jár a régióban, csupán Lengyelország közelíti meg a magyar arányt. A legnagyobb különbség azonban az úgynevezett általános közszolgáltatások terén van, ebbe tartozik ugyanis az államadósság törlesztése is. Az OECD szerint abban az esetben, ha Magyarország olyan kamatok mellett törlesztené az adósságát, mint a többi visegrádi ország, hazánk GDP-hez mért kiadási aránya két-három százalékkal alacsonyabb lenne.
A magasabb arány egyébként nemcsak azért rossz hazánk esetében, mert azt jelenti, hogy a megtermelt javak nagyobb részét kell állami kiadásokra fordítani, hanem azért is, mert rontja az ország versenyképességét. Magyarán, minél nagyobb az újraelosztás aránya, annál több pénzt von el az állam a gazdaságtól. Az újraelosztás aránya a skandináv országokban a legmagasabb, ám mint azt egyik forrásunk megjegyezte, azokat az államokat nem lehet Magyarországhoz hasonlítani, mert a nagyobb arányú foglalkoztatottság miatt ott több ember osztozik a magasabb terheken. Hazánk egyik legnagyobb problémája az, hogy miközben az állam kiadásai a GDP-hez mérten magasak, az ehhez szükséges öszzegeket viszonylag kevés ember adójából kell előteremteni az alacsony foglalkoztatottság miatt.
Az újraelosztás csökkenése a szakértők szerint önmagában is serkentően hathat a gazdaságra. Ha több pénz marad a vállalkozásoknál, több lehet a beruházás, több a munkahely, így még kevesebb munkanélküli- és más szociális járadékot kell fizetnie az államnak.
