Meghalt Heinz-Horst Deichmann, a legnagyobb európai cipőbolthálózat, a Heinrich Deichmann-Schuhe vezetője.
A német vállalkozó Heinrich Deichmann cipőkereskedő egyetlen fiaként született, négy lánytestvére volt. Apja 1913-ban nyitott cipőboltot, amit halála után felesége, Julie vett át 1940-ben. Heinz-Horst Deichmann 1943-ban állt be a boltba segédnek, 1944-ben katonaként szolgált a második világháborúban. 1945-ben visszatért a frontról, bár majdnem ott halt meg egy nyaklövés következtében. 1946-ban leérettségizett, majd Bonnban teológiát tanult, Düsseldorfban pedig orvostudományt. 1951-ben államvizsgázott, és ortopéd orvosként dolgozott 1952-től. 1956-ban átvette a családi üzletet.
Azt az üzletet, amiben a második világháború után nyárfából és ejtőernyőszíjakból készültek lábbelik, hogy azok mindenki számára hozzáférhetők legyenek. Ugyanezt a nemes célt szolgálta, hogy a Deichmann-vállalkozás piacot is nyitott, ahol a legszegényebbek használt cipőket tudtak csereberélni.
Az egyetlen esseni, munkások cipőit javító boltocskából indult Deichmann-birodalomban mára 35 ezer alkalmazott dolgozik a 3500 üzletben, a világ 23 országában – ebből 100-nál is több nálunk. 1999-ben fiának, Heinrich Ottónak adta át a kulcsokat, a fiú keze alatt nyílt meg az ezredik bolt Németországban 2006-ban. Ő maga 15 éve főként jótékony tevékenységekkel tölti az idejét. „Keresztény, vállalkozó, orvos” – így jellemezte magát Németország 21. leggazdagabb embere, Heinz-Horst Deichmann. Már az 1970-es években megalapította a Wort und Tat (Szó és Tett) nevű szervezetet, ennek égisze alatt indiai leprás gyermekek életlehetőségeit javította. „Ha meghaltam, Isten nem azt fogja kérdezni tőlem, mennyi cipőt adtam el. Azt akarja majd tudni, igaz keresztényként éltem-e” – fogalmazott egy korábbi interjúban.
Németországban ő vezette be először azt a rendszert, amit ma már számtalan bolt használ: a polcokra a cipők egy részét dobozban, másik részét doboz nélkül, felpróbálásra rakta ki. Minden ötödik német lábbelit a Deichmann dob piacra.
