A Brent februári szállítása hordónként (159 liter) 49,92 dollárba került közép-európai idő szerint kilenc óra körül, majd az ár visszaemelkedett a lélektani küszöbnek tekintett 50 dollár fölé, és azóta is e szint körül ingadozik.
Legutóbb 2009 májusában fordult elő, hogy 50 dollár alatt kereskedjenek a Brenttel. A Brent 51,10 dolláron zárt kedden. A szerdai kereskedésben eddig 49 dollár 70 cent és 51 dollár 26 cent között alakult a jegyzés.
Tíz órakor 49 dollár 98 centen kereskedtek a Brenttel, ami 1 dollár 12 centes, 2,20 százalékos esést jelent. Ugyanekkor a New York-i árupiac elektronikus jegyzésében a nyugati féltekén irányadó WTI (West Texas Intermediate) amerikai könnyűolajfajta ára februári szállításra hordónként 47,07 dolláron állt, 1,77 százalékkal, 85 centtel lett olcsóbb.
Szaúd-Arábia, a világ legnagyobb kőolajexportőre továbbra sem mutat hajlandóságot a kitermelés csökkentésére. Ennek oka szakértők szerint, hogy az olajárak alacsonyan tartásával visszaszerezze piaci részesedését, amelyet elveszített az amerikai palaolaj-kitermelőkkel szemben.
De az árak eséséhez ezenkívül hozzájárul a gyengülő euró és az erősödő dollár, valamint a görög gazdaság állapotával kapcsolatos bizonytalanság is.
A szegényebb, olajtermelő fejlődő országok is megsínylik az eredetileg Oroszország elleni nyomásgyakorlás egyik eszközeként bevetett olajárfegyvert. A Nemzetközi Valutaalap elemzése szerint az oroszok ellen irányuló olajfegyver áldozatai között kifejezetten szegény államokat is találni – ilyen például Nigéria, Csád, Dél-Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Angola, Algéria vagy Kamerun. Az érintett országokban a nemzeti valuták elértéktelenedése és a tervezettnél jóval kisebb bevételek miatt borulnak a költségvetések, ezért várhatóan a szociális kiadásokon kell majd spórolni.
Az olajtermelő államok fizetőeszközének nyár óta tartó gyengülése eddig – az orosz rubel mellett – leginkább az államcsőd közelében álló Venezuelát és az Afrika legnépesebb államának számító Nigériát viselte meg a legjobban az IMF elemzése szerint.
Rosszul járnak azok az olajtermelő államok is, ahol stabilabb a háttér, de a csökkenő olajár lassan eléri, illetve már túl is lépte a kitermelés költségeit.
