Az Oroszországot büntető alacsony olajár több olyan fejlődő államnak is súlyos károkat okoz, ahol az olajkitermelés a gazdaság egyik alapköve – olvasható a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrég nyilvánosságra hozott elemzésében, amely a június óta megfeleződött olajár következményeit foglalja össze. A legtöbb olajtermelő állam költségvetését már most át kell írni, mert a jelenlegi 50-60 dollár körüli hordónkénti árfolyam helyett eredetileg jóval magasabb, 80-90 dolláros árszinttel kalkuláltak – ráadásul az olajexportőr országok nemzeti valutái gyengültek a kialakult helyzetben.
Az oroszok ellen irányuló olajfegyver áldozatai között kifejezetten szegény államokat is találni – ilyen például Nigéria, Csád, Dél-Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Angola, Algéria vagy Kamerun –, amelyeket a váratlan árzuhanás felkészületlenül ért, ezért jelentős kiadáscsökkentéseket kell bevezetniük. Rosszul járnak azok az olajtermelő államok is, ahol stabilabb a háttér, de a csökkenő olajár lassan eléri, illetve már túl is lépte a kitermelés költségeit. Az alacsony olajár miatt nehezebb helyzetbe kerültek olyan országok is, amelyek ugyan nem a legszegényebbek közé sorolhatók, de az egy főre eső GDP 6000 dollár alatt jár: ilyen például Irán, Irak, Líbia vagy Ecuador, ahol a lakosság már most érzi a kedvezőtlen változást.
Az olajra, illetve a cseppfolyós gázra épülő gazdasággal bíró államok közül csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a tartósan alacsony energiaárszintet elviseljék anélkül, hogy lakosságot sújtó kiadáscsökkentéseket kellene végrehajtaniuk. Ilyen például Szaúd-Arábia, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Norvégia, illetve Kanada, amelyek az átmeneti időszakra elegendő tartalékkal rendelkeznek ahhoz, hogy ne kelljen megszorításokat életbe léptetniük. A nemzeti fizetőeszköz leértékelődése a dollárral szemben ennek ellenére Kanadában és Norvégiában is nehézségeket okoz. Az észak-amerikai államban az idei második fél évben jelentősen lelassult a gazdaság bővülése, októberben már csak 0,3 százalékos növekedést mértek, amelynek legfőbb oka az exportra termelt olaj árának esése.
Az olajtermelő államok fizetőeszközének nyár óta tartó gyengülése eddig – az orosz rubel mellett – leginkább az államcsőd közelében álló Venezuelát és az Afrika legnépesebb államának számító Nigériát viselte meg a legjobban az IMF elemzése szerint. A valutaalap idézi több energiakutató intézet számítását, miszerint 2015-ben csak kismértékben emelkedhetnek az energiaárak, legfeljebb 4 százalékos kitermeléscsökkenés várható, az olaj hordónkénti ára pedig csak 2019-re közelítheti meg a 80 dollárt.
A valutaalap szerint az olaj árának esése csak 20-25 százalékban tudható be a globális kereslet növekedésének, a többi a kitermelés magas szinten tartásának tulajdonítható. Emögött pedig a legnagyobb olajexportáló államokat tömörítő OPEC legerősebb tagja, Szaúd-Arábia áll, amely elutasítja a kitermelés mennyiségének csökkentését, ami emelhetné az árakat. Az egyoldalú döntés hatását az is mutatja, hogy miközben szeptemberben az olaj ára 40 százalékot zuhant, addig a nemesfémeké szinte alig mozdult, márpedig a két árindex között általában szorosan kimutatható az összefüggés.
Az olajimportőr országok szempontjából nézve az alacsonyabb energiaárak 2015-ben 0,3–0,7 százalékos növekedést jelenthetnek átlagosan, az egyes országok energiaigényétől függően. Az Egyesült Államok szempontjából például kevés változást jelent az olcsóbb olaj, mert a fogyasztás felét maga állítja elő, az energiaigényesebben termelő feltörekvő országok pedig jobban érzik az előnyöket. A kínai GDP 5,4 százalékát teszi ki az olajfogyasztás, míg India és Indonézia esetében ez 7,5 százalék. Az alacsony olajárral leginkább az Egyesült Államok jár jól, mert az olajat dollárban jegyzik, így miközben a dollár erősödött, addig nyár óta a dollárhoz képest az euró nyolc százalékkal gyengült, a japán jen pedig 14 százalékot veszített erejéből.
Az IMF-elemzés kiemeli, hogy az olajexportőr országoktól gazdaságilag függő térségek számára is kifejezetten káros az olcsó olaj: így például Oroszország esetében a FÁK-államok, Venezuela esetében az egész karibi térség, az öbölállamoknál a megrendelésektől függő közel- és közép-keleti országok, például Pakisztán érzik a visszaesést. Az olcsó olajon a legtöbbet Oroszország, Venezuela, Ecuador, az öböl menti államok, Angola, Gabon, Egyenlítői-Guinea és Kongó veszít, esetükben az export 50–94 százalékát teszi ki az olaj, és a költségvetési bevételek 30–75 százaléka is innen származik.
