– Többször beszélt arról, hogy milyen felháborító módon – lényegében a képzőkkel „összekacsintva” – szerezhetnek aranykalászos gazda képzettséget kétszázezer forintos összegért olyan emberek is, akiknek közük sincs a mezőgazdasághoz. Tényleg így történik ez?
– Ez pontosan így van. A jelenségről már a Hír TV is készített rejtett kamerás felvételt, egy magánszemély feljelentésén túl azonban mégsem történt semmi sem. Persze folyamatban lévő ügyről nem adnak felvilágosítást, de kíváncsi vagyok, mi lesz a vége. Az utóbbi időben ugyanis annyira megnövekedett az ilyen képzéseken végzettséget szerzettek száma – egy év alatt számuk megduplázódott, 103 ezerre nőtt –, hogy az „túlmegy minden határon”. Az eredetileg 400 órás tanfolyam elvégzéséhez ugyanis nem kell mind a 400 órát végigülni, mert sok ilyen képzést végző szervezetnél mostanában könnyített menetrend van a földárverések miatt. Egy ilyen végzettséget igazoló papírral – miután földművesként regisztáltatta magát – már bármely hazánkfia – és ne felejtsük: tagállami állampolgár is – licitálhat a földárveréseken, illetve vehet termőföldet Magyarországon.
– Miért nem jó az, ha valaki a szigorú oktatási rendszer kereteihez képest könnyített módon szerez agrárvégzettséget? Nem a gazdálkodók szellemi frissességét becsülném alá, de adódhat olyan élethelyzet, amikor ez a könnyítés igenis jól jöhet
– Ez is igaz. Mert amikor ez a képzési forma elindult, valóban lehetett volna jó is. Ez kedvező lehetőséget teremtene arra, hogy azok a gazdálkodók, akik bármiféle agrárképzettség nélkül művelgetik már hosszú ideje a földet, képzettséget is szerezzenek hozzá. A gazdatanfolyamokon történő képzés segítségével – az ismeretek megszerzésén túl – jobban összerendeződnének az autodidakta módon megszerzett tudásuk elemei is. Ez a tanfolyam azonban már nem erről szól.
– Akkor miről? Mert ez szívügye Fazekas Sándor agrárminiszternek, az érzékelhető.
– Való igaz, nagy kedvence a miniszternek ez az „aranykalászos”, de belebukott ebbe is. A meghallgatásán is lobogtatta a képzés ismeretanyagát tartalmazó könyvet, mondtam is neki, nem ártana, ha ő is elolvasná néha, mert akkor nem mondana akkora zöldségeket, amilyeneket szokott. Ebben ugyanis valóban használható ismeretek vannak a mezőgazdasági gazdálkodásról, bárkinek a javára válhat, ha ilyen tudással is rendelkezik. Azt ugyanakkor nem tartom helyesnek, ha nem tanítják meg neki a tudnivalókat, a papírt viszont megkapja róla. Mert a gazdaképző tanfolyamokon szerzett képesítést szakirányú végzettségként is elfogadják a földforgalmi törvény szerint. A bonyodalmak ebből adódnak. Pedig ezeket könnyedén el lehetett volna kerülni.
– Mire gondol?
– A törvényben – amely szakirányú végzettséghez és a „földműves” nyilvántartásba való vételhez köti a termőföld-vásárlási lehetőséget – ezt a végzettséget összekötöttem volna a gazdálkodási gyakorlattal. Magyarul: akinek nincs semmilyen végzettsége, de néhány éve valóban gazdálkodik – és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal nyilvántartása is igazolja –, legyen jogosult a föld megvásárlására, ha elvégez egy ilyen gazdatanfolyamot. De nem így fogalmazták meg a jogszabályt. Ez a tanfolyam semmit nem ér azóta, hogy a papíron több száz órás képzésen megszerezhető tudást jóval rövidebb idő alatt próbálják meg átadni.
– Már ha egyáltalán megpróbálják. Beszéltem olyan céggel, amely biztosított arról, hogy december közepére meglehet a papírom, és ezért 150 ezer forintot kértek volna úgy, hogy még be se kellett volna járni a tanfolyamra, elég lett volna elmenni vizsgázni egy vidéki helyszínre. Egy vizsga-előkészítő napot azért ajánlottak, de nem egyszerű gazdapapírt ígértek, hanem gépkezelői képesítést is, kombájnra és traktorra is, bizonyos teljesítményig
– Ezek szerint a földárverések kezdése óta már lementek 150 ezer forintig is. Az elején ez azért még többe került. Az ő szemszögükből persze érthető: pénzt akarnak keresni addig, ameddig ezt így lehet. Amíg hagyják nekik. És láthatóan hagyják, legalábbis egyelőre.
