Mélyütés az eurázsiai egységnek

Maradandó sérülést szenvedhet az eurázsiai együttműködés, ha nem egyeznek meg az oroszok és a törökök.

Az orosz–török kapcsolatok a stratégiai partnerség szintjére emelkednek – így jellemezte öt évvel ezelőtt Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnök a két ország viszonyát, ami akkor még korántsem tűnt diplomáciai szólamnak. Az orosz és török gazdasági kapcsolatok az elmúlt huszonöt évben folyamatosan épültek, múlt év decemberében pedig a Török Áramlat nevű projekt bejelentése már egy Moszkva–Isztambul-tengely képét vetítette előre. Azonban ma már úgy látszik, hogy miután a török légierő F–16-os vadászgépe november 24-én lelőtte az orosz Szu–24-es vadászbombázót a szíriai határ térségében, mindez csupán délibáb marad.

A Kreml már az incidens utáni napon jelezte: komolyan átértékeli az orosz–török viszonyt és nem marad válasz nélkül a támadás. Az időközben életbe léptetett megtorló intézkedések érinthetik az energetikai együttműködést is. Ennek keretében leállíthatják a Török Áramlat projektet (a gázvezetéket 63 milliárd köbméteres kapacitásúra tervezték, ami Oroszországból Törökországon keresztül juttatta volna el Európába az orosz gázt). Igaz, itt az együttműködés korábban is akadozott, és Moszkva folyamatosan azt kommunikálja: a megegyezés a két cég dolga, tehát az építkezés itt már korábban elakadt.

Emellett kérdésesnek látszik az első török atomerőmű sorsa is: a dél-törökországi Akkuyuban tervezett atomreaktorról még 2010-ben állapodott meg a két ország, most azonban felreppentek hírek, hogy leállnak a munkálatok. (Ilyen értelmű információkat a Reuters hírügynökség szellőztetett meg pár napja, majd a Russia Today összefoglalója szerint a projektcég orosz igazgatója cáfolta az értesülést.)

Ha errefelé veszik az események az irányt, az orosz energetikai korlátozások azért mérhetnek érzékeny csapást a kis-ázsiai országra, mert a török Transzanatóliai Földgázvezeték (TANAP) megvalósítása meglehetősen vontatottan halad. A vezeték Azerbajdzsánból szállítaná a török–bolgár határig a gázt, azonban az amúgy is kimerülő azeri készletek kitermelése veszélyben van.

Ugyan Oroszországnak nem áll érdekében a Törökországnak szánt gázszállítmányok csökkentése, további aduász a kezében, hogy megakadályozhatja a Kaszpi-tenger gazdasági újrafelosztását, így Türkmenisztán sem tudna gázt adni a TANAP vezetékeibe.

Oroszország emellett megtiltotta a saját utazási irodáinak, hogy Törökországba szervezzenek turistautakat. Márpedig az ország az egyiptomi válság után az orosz turisták egyik kedvenc célállomása lett, csak a tavalyi évben hárommillióan utaztak oda. Ma a török gazdaság egytizedét pedig éppen a turizmus adja, így a mostani lépés nyomán több tíz milliárd dollár eshet ki. Ráadásul az idegenforgalmi szektor Törökországban kétmilliónál is több embert foglalkoztat, ezért bizonyosra vehető, hogy a munkanélküliségi adatoknak sem fog jót tenni a korlátozás.

Tovább súlyosbíthatja a helyzetet, hogy Oroszország leállítja az építőipari szolgáltatásimportját. Ennek harmadát korábban Törökország adta, így az újabb török munkavállalók nehéz helyzetbe kerültek. De nem feledkezhetünk meg a török zöldség- és gyümölcsimport leállításáról sem. Ez azért érinti súlyosan a török mezőgazdaságot, mert ez az ágazat éppen a kelet-ukrajnai konfliktus miatt Oroszország ellen elrendelt nyugati embargó miatt lendült fel.

Így nem véletlen, hogy a szakértők ma azzal számolnak, hogy Törökországnak jóval nagyobb veszteséget jelent majd a kirobbant gazdasági háború, mint Oroszországnak. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) számításai szerint az orosz intézkedések 2016-ban 0,3-0,7 százalékkal lassíthatják a török gazdaságot.

Oroszországban a hatás inkább az infláció emelkedésében mutatkozhat meg, ugyanis felélénkülhet a hazai turizmus, amelynek szűkösek a kapacitásai, így emelkedhetnek az árak. Emellett a török élelmiszerekre kirótt importtilalom miatt tovább növekedhet a zöldségek és gyümölcsök ára Oroszországban.

Az orosz–török gazdasági háborúban így mindkét fél veszít, azonban kérdéses, hogy a két ország meddig megy el a harcban. Deák András György, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének energetikai szakértője ezzel kapcsolatban lapunknak elmondta: most mindkét fél nyomást próbál gyakorolni egymásra, és először február–március környékén lesznek láthatók, hogy az előrejelzett veszteségek mennyiben fognak jelentkezni a török gazdaságban. Mint mondta, ha az elkövetkező két-három hónapban nem tud megegyezni a két ország, akkor egy maradandóan rossz viszony első lépéseit láthatjuk, ami visszafordíthatatlan lesz.

A szakember kiemelte: a török külpolitika az elmúlt években elszabadult hajóágyúként viselkedett, megbízhatatlan és kiszámíthatatlan lett, azonban ugyanezeket a tüneteket tapasztalhatjuk napjainkban Oroszország esetében is. A mostani nyomásgyakorlás Oroszországról is olyat mond el, amit eddig nem tapasztaltunk, így számunkra az orosz–török gazdasági háború leginkább azt üzeni, hogy kisebb buktatók miatt még egy jó gazdasági viszony is könnyen ki tud siklani.