A vevői oldalról már most tudható, hogy a felcsúti polgármester családján túl – amelyik kétségtelenül „nagyot szakított” a mostani földprivatizációban – szép számmal vannak a magyar agrárvilágban olyanok, akik – ha kell – sok millió forintot is ki tudnak fizetni a termőföldért. Kiskunfélegyházán például egy Vázsonyi Miklós nevű gazda licitált eredményesen 231 hektárra, 253,4 milliós kikiáltási áron, de Dunapatajon Vadas Andrea is – igaz, két tagban – háromszáztízmillió forintos kikiáltási áron, összesen 213 hektárra. Vannak, akikre valamiért nem vonatkozik a személyenkénti háromszáz hektáros korlát a földtulajdonlás szempontjából, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy egy Fülöp János Norbert nevű földműves Tompán egy 262 és egy 196 hektáros területre licitált eredményesen, a kikiáltási ár sorrendben 361,2 és 300,2 millió forint volt.
A földprivatizáció okán a kormányt is meglephette az Alkotmánybíróság már az árverések közben meghozott döntése, amelynek következtében az államnak a termőföld értékesítéséből befolyó pénzből ismét csak termőföldet szabad vásárolnia. Ez valami olyasmi, mint amikor a kígyó a saját farkába harap – fogalmazott egy forrásunk. Név nélkül nyilatkozó szakértők pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a földprivatizációval a kormány maga veri fel az árakat, indítja be a földpiacot. Ezzel a spekulánsok jól járnak, de az adófizetők biztosan nem, nem beszélve arról, hogy kitől vesz majd az állam földet. Attól, akinek korábban eladta? – teszik fel a kérdést.
