Visszatekintve már jól látszik: igazuk volt azoknak, akik a november közepén kezdett állami földeladásokat előkészítetlennek tartották – nyilatkozta lapunknak egy nagyobb agrártársaság neve elhallgatását kérő vezetője. Az ő cége is érintett a földprivatizációban, mert jelenleg haszonbérlője olyan termőterületeknek, amelyeket a program során dobra vertek. Az előkészítetlenséggel ellentétben azt viszont jónak tartja, hogy a Nemzeti Földalapba tartozó, három hektárnál kisebb földrészleteket nyilvános pályáztatás, illetve árverés nélkül, hirdetmény útján értékesítik. – Örülni kell annak, ha ilyen kis parcellákra találnak egyáltalán valakit, aki meg akarja művelni – fogalmazott.
A Nemzeti Földalapba tartozó, három hektárnál nagyobb földrészleteket árverés útján próbálta értékesíteni a kormány, eddig azonban az árverésekre kiírt földek kétharmada nem kellett senkinek. Volt rá példa, hogy egyes földterületek eladását egy bírósági ítélet nyomán leállították – ez történt Mezőhegyesen –, és voltak érdeklődés hiányában eredménytelennek nyilvánított licitek is. Már az árverések kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy először a lapunk tulajdonosi körével részben megegyező hátterű Mezort-csoporthoz tartozó társaságokat akarták ellehetetleníteni azzal, hogy eladják alóluk az általuk bérelt földet, az új tulajdonosnak pedig jogot adtak volna arra, hogy többszörösére emelje a haszonbérleti díjat. Nos, egyik kívánság sem teljesült: a mezortos meghirdetett földeknek még az ötödét sem adták el, a bérleti díj emelésére irányuló kormányzati szándék pedig kétharmad hiányában elbukott. (A hasonló céllal később elfogadott, feles jogszabály ezekre a területekre nem vonatkozik.)
Az említett társaságokon túl – ugyancsak haszonbérlőként – számos nagy gazdaság is érintett a földeladási ügyben, például az Enyingi Agrár Zrt. és a Hód-Mezőgazda Zrt. Vannak ugyanakkor kedvezményezett nagy cégek is. Az általuk használt állami földeket leginkább már meg sem hirdették eladásra. Továbbá annak érdekében, hogy „a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon”, belőlük is úgynevezett mintagazdaságok lesznek majd. Utóbbiak közé tartozik a például a Csányi Sándor OTP-vezér vállalkozásaihoz köthető Bóly Zrt. és a Dalmand Zrt. – hogy csak az érdekesebbeket említsük. Az első nagyobb összesítés az idei földeladásokról sok részletre rávilágít majd.
A vevői oldalról már most tudható, hogy a felcsúti polgármester családján túl – amelyik kétségtelenül „nagyot szakított” a mostani földprivatizációban – szép számmal vannak a magyar agrárvilágban olyanok, akik – ha kell – sok millió forintot is ki tudnak fizetni a termőföldért. Kiskunfélegyházán például egy Vázsonyi Miklós nevű gazda licitált eredményesen 231 hektárra, 253,4 milliós kikiáltási áron, de Dunapatajon Vadas Andrea is – igaz, két tagban – háromszáztízmillió forintos kikiáltási áron, összesen 213 hektárra. Vannak, akikre valamiért nem vonatkozik a személyenkénti háromszáz hektáros korlát a földtulajdonlás szempontjából, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy egy Fülöp János Norbert nevű földműves Tompán egy 262 és egy 196 hektáros területre licitált eredményesen, a kikiáltási ár sorrendben 361,2 és 300,2 millió forint volt.
A földprivatizáció okán a kormányt is meglephette az Alkotmánybíróság már az árverések közben meghozott döntése, amelynek következtében az államnak a termőföld értékesítéséből befolyó pénzből ismét csak termőföldet szabad vásárolnia. Ez valami olyasmi, mint amikor a kígyó a saját farkába harap – fogalmazott egy forrásunk. Név nélkül nyilatkozó szakértők pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a földprivatizációval a kormány maga veri fel az árakat, indítja be a földpiacot. Ezzel a spekulánsok jól járnak, de az adófizetők biztosan nem, nem beszélve arról, hogy kitől vesz majd az állam földet. Attól, akinek korábban eladta? – teszik fel a kérdést.
