Magyar bíróságok előtt zajlanak majd azok a perek, amelyekben arról döntenek, hogy a pénznyerő automaták betiltása mennyiben volt jogszerű – fogalmazott tegnap tárgyilagosan Lázár János a szerencsejáték-piac államilag vezényelt átszabását firtató kérdésre a kormányinfón. A Miniszterelnökséget vezető miniszter kifejtette, a magyar államnak az volt az érdeke, hogy korlátozzák a „félkarú rablók” tevékenységét Magyarországon. Aláhúzta, hogy a vállalkozáshoz való jog és a közérdek viszonyát kell tisztázniuk a bíróságoknak. A kancelláriaminiszter arról nem szólt, hogy ma kétszemélyes az ágazat Andy Vajna kormánybiztos és Szima Gábor debreceni futballvezér főszereplésével.
– Nyolc-tíz per már elkezdődött, a következő hetekben, hónapokban további hét-nyolcszáz indulhat – mondta a Magyar Nemzetnek a Magyar Szerencsejáték-szövetség (MSZSZ) elnöke. Schreiber István hangsúlyozta, 2012 októberében három nap alatt húzták ki a talajt a pénznyerőiparág szereplői alól, addig 18 ezer helyszínen 1200 cég foglalkozott szerencsejáték-szervezéssel. Ahogy az MSZSZ első embere fogalmazott: ha csak helyenként két munkavállalóval számolunk, a szektorból közel 40 ezer ember megélhetése szűnt meg. Úgy látja, a mintegy 1200 érintett kétharmada kitartó, és hajlandó elmenni a végsőkig, egyharmaduk viszont elbizonytalanodott, fél, vagy már felszámolás alatt áll a cége, és beletörődött a sorsába. Emlékeztetett, hogy a játékgépek 2012-es törvényi betiltását megelőzően a kormány ötszörösére, 100-ról 500 ezer forintra emelte a játékadót, majd kisvártatva visszavonta a gépek engedélyeit.
A szövetség elnöke lapunknak nyomatékosította, hogy az automaták 2012-es letiltását megelőzően felhívták a kormány figyelmét a drasztikus döntés várható gazdasági és jogi következményeire, az azóta eltelt bő három év pedig minden szempontból a sötét jövőképet igazolta. Becslése szerint a nyerőgépek betiltása óta több mint százmilliárd forinttól esett el a központi költségvetés. Tavaly ugyanis az idehaza üzemelő nyolc kaszinó együttesen 3,08 milliárd forintnyi játékadót fizetett, a játékgépek idején ez az összeg rendszerint 35 milliárd körül alakult évente, egyéb jogcímeken pedig az iparág további 35 milliárddal hizlalta az államkasszát. A szakmai szervezet annak idején azt is előrevetítette, hogy a lépés az EU-s jogrendszerbe ütközik, s ezt tudnia kellett a kormánynak is, mégsem visszakozott. Ennek megfelelően az Európai Unió Bírósága 2015 júniusában kimondta: az intézkedés sértette az uniós jogot, és a kártérítési pereket a magyar bíróságok hatáskörébe utalta. A testület azt kifogásolta, hogy a magyar jogalkotó nem írt elő olyan átmeneti időszakot, amely alatt az új jogszabályokhoz alkalmazkodni lehet, illetve ésszerű kompenzációs rendszert sem alakított ki a vállalkozók kárpótlására. Schreiber István szerint az érintetteknek okozott egyszeri kár is százmilliárd forint körüli, és az ellehetetlenített vállalkozások elmaradt hasznáról még szó sem esett. Példaként felhozta, hogy a bevételektől függetlenül van olyan hely, ahol száz gép áll kikapcsolva, mivel pedig egy ilyen berendezés két-három millió forint is lehet, ez jelen állás szerint máris 200-300 millió forintnyi kidobott pénz.
