Alkotmányellenes az állami titkolózás?

Nem készült minisztériumi háttéranyag a köztulajdonban lévő cégek által elszenvedett károkról.

Az elmúlt évek törvényalkotási gyakorlatának megfelelően hangzatos indokokra hivatkozva módosított különböző jogszabályokat a kormány anélkül, hogy hatástanulmányok készültek volna az adott témakörben. Ez történt azzal a törvénymódosító javaslattal is, amelyet Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter terjesztett múlt héten a parlament elé. A 2017-es költségvetést megalapozó törvényjavaslatban olyan módosító indítvány is szerepel, miszerint nem ismerhető meg „köztulajdonban álló gazdasági társaság, valamint az általa irányított vállalkozás üzleti tevékenységével kapcsolatos azon adat”, amelynek nyilvánossága a vállalat számára piaci sérelmet okozna. A kormány ebben a dokumentumban nemzeti és üzleti érdekre hivatkozva korlátozná az állami cégek szerződéseinek megismerhetőségét, de olyan tág fogalmakat is használ, mint a „piaci” és „kereskedelmi” adatok. Megkerestük a nemzetgazdasági tárcát, amely a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz (NFM) továbbította lapunk kérdéseit. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az elmúlt három évben mekkora üzleti kár érte a köztulajdonban lévő cégeket a közérdekűadat-kérések miatt. Az NFM nem tudott válaszolni kérdéseinkre, mert elmondásuk szerint „az ezzel összefüggő tényleges károkat számszerűsítő felmérés nem készült, nem is készülhetett”. A minisztérium úgy látja ugyanis, ha lett volna ilyen adatbázis, „az így szerzett előnyöket, bennfentes információkat a piaci alapokon működő versenytársak a saját működésükbe beépítve tevékenységük során kamatoztathatták volna”. Vagyis tulajdonképpen azért nem készült hatástanulmány a valós károkról, mert akkor a tanulmányban szereplő adatokat a konkurens cégek üzleti haszonszerzés céljából felhasználták volna.

Az NFM-hez egyébként az elmúlt három évben összesen 26 olyan közérdekűadat-igénylés futott be, amely üzleti titok vagy minősített adat kiadását érintette. Az átlagosan kevesebb mint havi egy (egészen pontosan 0,7 darab) adatigénylés nem tűnik túl kezelhetetlennek, vagyis a „visszaélésszerű adatigénylés” sem indokolhatja ennek az alapvető alkotmányos jognak a csorbítását, amelyre most a kormány készül. A szaktárca szerint ennek azonban nem célja az adatkérés automatikus elutasítása.

Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke viszont úgy véli, a törvényjavaslat jelenlegi formájában súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel. Mindez abból az állásfoglalásból derült ki, melyet Burány Sándornak, az Országgyűlés költségvetési bizottsága elnökének címzett, és hétfőn jelent meg a NAIH honlapján. Az elnök szerint több sebből vérzik a módosító indítvány. A nemzetgazdasági miniszter által jegyzett törvényjavaslat szembemegy a hatályos jogalkotói szándékkal, ami az adatok megismerhetőségét garantálja. – Magyarországon az úgynevezett adatelv, és nem az iratelv érvényesül – hangsúlyozta Péterfalvi. Az Alkotmánybíróság megfogalmazásában ez azt jelenti, nem tekinthető az alaptörvénnyel összhangban állónak az olyan korlátozás, amely egy adatot vagy egy egész dokumentumot annak tartalmától függetlenül, teljes egészében nyilvánosságkorlátozás alá helyez. A dokumentumot tehát akkor is ki kell adni, ha olyan adatok is vannak benne, amelyek valamiért nem kerülhetnek nyilvánosságra – azzal a megkötéssel, hogy az anyag ezen kényes, vagyis védett részeit az adatszolgáltató kisatírozhatja. A kormány azonban most arra készül, hogy az ilyen esetekben a köztulajdonban álló cégeknek ne kelljen nyilvánosságra hozniuk az egész iratot.

A kabinet már a Magyar Posta és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) működése kapcsán is igyekezett a közvéleményt kizárni. Míg a postánál rábólintott az Alkotmánybíróság az új, a közérdekű adatok megismerhetőségét korlátozó szabályozásra, az MNB-nél már alaptörvény-ellenesnek találta a taláros testület a törvénymódosítást, így derült fény a jegybanki alapítványok pénzszórására. Jelenleg a köztulajdonban álló vállalatnak automatikusan ki kell adnia a közérdekű adatokat. Az új javaslat szerint megszűnne ez az automatizmus, az iratokat egy kis túlzással szinte csak bírósági úton lehetne kikényszeríteni az állami vállalatoktól.