Hogy valóban nem tájékoztatták megfelelően az ügyfeleiket az alapkezelők, az ebben az esetben nem kérdőjelezhető meg, hiszen 2008-ban a pénzügyi felügyelet felhívta figyelmüket a szabályzatok hiányosságára. Az sem lehet kifogás, hogy az alapkezelő azért nem szerepeltette a tájékoztatójában a maximális visszafizetési várakoztatás hosszát, mert ez nem tekinthető jelentős kockázatnak, hiszen a befektetési jegyek értéke az eladás kezdeményezését követő napokban is jelentős mértékben változhat.
A megtévesztés olyan súlyos vétségnek számít, hogy annak okán a szerződések megtámadhatók, ezért a befektető először a bankja és a pénzügyi felügyelet illetékeseihez fordult, de nem ért el eredményt, mivel nem tudta, hogy a szabályozás arra kötelezi az alapkezelőket, hogy a szabályzataikban tüntessék fel a forgalmazásra vonatkozó lényeges információkat. Erre a körülményre kétéves küzdelmet követően, 2011-ben, lapunk közreműködésének köszönhetően derült fény. Ekkor olvasónk kikérte az illetékes ombudsman véleményét is, mivel biztos akart lenni benne, hogy ez alapján megtámadhatja a szerződést. Az ombudsman egyetértett olvasónkkal, így Lukács János 2011. január 26-án a Fővárosi Törvényszéken megtámadta a CIB Bankkal 2006. augusztus 17-én kötött megbízási szerződést.
Ítélet azonban azóta sem született az ügyben, mert a pert a bíróság megszüntette. A per megszüntetésének jogosságát megkérdőjelezi, hogy a Lukács János jogi képviseletét ellátó ügyvéd – állítása szerint – szóbeli megegyezés alapján, csak szívességből volt jelen a tárgyaláson, de valójában nem rendelkezett a befektető hivatalos megbízásával. Olvasónk szerint a bíróság az ügyvédkényszert figyelmen kívül hagyva, a befektető jogi képviseletének hiányában is megtartotta a tárgyalást, ahol az ügyvéd kérésére a pert megszüntette. Olvasónk azóta is az igazáért harcol, de állítása szerint folyamatosan falakba ütközik.
