Az utóbbi napokban azzal került a hírekbe a Nemzeti Kisvállalkozás-fejlesztő Konzorcium (NKFK), hogy stratégiai együttműködési megállapodást kötött a TakarékBankkal. A pénzintézet azzal indokolta a fővárosi és megyei vállalkozásfejlesztési alapítványokat tömörítő szervezettel való összefogást, hogy elősegítse a mikro-, kis- és közepes vállalkozások forráshoz jutását és beruházásaik sikeres megvalósítását. Megkerestük a TakarékBankot, hogy megtudjuk, mi alapján választotta ki a konzorciumot, illetve miért fontos számára ez a partnerség, de a kiadott közleményen túlmenően nem akartak nyilatkozni. Mivel a kormányzati retorika egyik tételmondata, hogy a kabinet legfontosabb partnere a kis- és közepes vállalkozási szektor, lapunk utánajárt, mit lehet tudni az NKFK-ról.
Az NKFK hivatalos honlapján azzal szembesül a látogató, hogy a konzorcium 1991 óta működik, s erre kimondottan büszke. A két és fél évtizedes múlthoz képest azonban elenyésző a szakmai tartalom. Farkas Zoltán elnök néhány mondatos, semmitmondó köszöntője a főoldalon, illetve egy 2014-es zalaegerszegi konferencián készült, értékelhetetlen húszperces videó aligha győzi meg a tanácstalan kisvállalkozót, hogy jó helyen keres-e segítséget. Lapunk több budapesti és vidéki fejlesztéspolitikai szakembert is megkérdezett: többségük azért nem véleményezte az NKFK-t, mert még nem is hallott róla. Ez már csak azért is különös, mert a szervezeten keresztül saját bevallása szerint is súlyos összegek folytak át: 51,371 milliárd forint kihelyezéséről számolnak be, amely mögött 7972 ügyfél és 8696 hitel áll. Hívtuk Farkas Zoltánt is, hogy tisztázza a részleteket, de a titkárnője jelezte, szabadságra ment. A konzorciumot kevesen ismerik, a különböző térségekhez kötődő Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítványt (MVA) annál többen. Márpedig az NKFK az utóbbi rendszeréből nőtt ki. Az MVA-t még 1990-ben hozta létre a magyar kormány, 4,24 milliárd forintos induló vagyonnal.
A Nemzeti Kisvállalkozás-fejlesztő Konzorcium mai állapotáról sok mindent elárul az is, hogy olyan weboldalakat nevesít fő partnerként, mint a legutóbb tavaly októberben frissült internetes Gazdasági TV; a Mikrohitelközpontok Hálózata, amelynek csak logója van, saját honlapja nincs; illetve az EgyPercMagyarország.hu portál, amelyre szórványosan településeket bemutató reklámfilmek kerülnek fel. Médiatára és dokumentumtára is hiába hangsúlyos menüpont, teljesen üres, csak annyit jeleznek, hogy feltöltés alatt áll. Vagyis 1991 óta nincs semmilyen említésre méltó cikkük vagy hivatalos dokumentumuk önmagukról. A tagszervezetek felsorolására jellemző, hogy a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány oldala mellett annak tesztverziója is a mai napig külön fel van tüntetve, holott ez aligha tartozik a közvéleményre. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei alapítvány pedig hiába szerepel a felsorolásban, el sem érhető. A Bács-Kiskun megyei aloldal arra figyelmezteti a látogatókat, hogy csalók próbálnak pályázatírási és szerződéskötési díjat kicsalni a vállalkozóktól, holott a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a helyi vállalkozásfejlesztési alapítványok hiteleit kizárólag a konzorcium helyi kirendeltségein lehet igénybe venni.
Még ha a figyelmeztetés nem is hiábavaló, az egész rendszer létjogosultságát kérdőjelezi meg, hogy minimális hozzáadott érték látható a honlapokon. Például a Pályázatok fülre kattintva máris a Széchenyi 2020 információs oldalon találja magát a látogató, amit értelemszerűen magától is felkeres az, aki valaha is gondolkodott uniós pályázat benyújtásán. Az NKFK 12 évvel ezelőtt, Magyarország európai uniós csatlakozásakor sem lett volna hiánypótló szervezet, de az akkor újdonságot jelentő fejlesztési források miatt indokoltabb lett volna az aktivitása, mint ma. Azóta viszont a pályázói tapasztalatok elmélyültek: a 2007–2013-as uniós ciklus során 9223 milliárd forintot fizetett ki Magyarország 70 ezer nyertes projektre. Bő egy évtized távlatában tehát kialakult már az uniós forrásszerzés rutinja, s a konzorcium segítsége nélkül is brüsszeli pénzhez juthat bármely termelő, szolgáltató hazai kis-, illetve középvállalkozás. Az Orbán-kormány egyébként is kudarcot vallott a közelmúltban, amikor a tenderezés piaci szereplőit ki akarta szorítani az állami pályázatírással, de hamar kiderült, hogy a Széchenyi Programiroda hálózata és szakembergárdája menynyiségileg és minőségileg sem készíthető fel a 2014–2020-as pályázati dömpingre.
