Vajon okozhat-e gondot nálunk, hogy az olasz bankrendszerben egyre nagyobb a nem fizető hitelek aránya? – teszik fel egyre többen a kérdést. Súlyos problémáról van szó, hiszen a magyar bruttó hazai termék (GDP) három és félszerese – az olasznak pedig ötöde –, mintegy 360 milliárd euró az az összeg, amelynek visszafizetése kétséges az olasz bankoknál.
– Olaszországban ebben az évezredben nem volt növekedés, ez adja a mostani bankválság alapját – elemezte az okokat Zsiday Viktor közgazdász. – Ha nincs bővülés, akkor a növekedésre ráállt vállalkozások közül sok nem tudja fizetni a hiteleit. Így halmozódott fel az a sok rossz hitel, amelyek miatt fizetési problémákkal küszködnek az olasz bankok. A megoldás nem egyszerű, mert a jelenlegi uniós bankszanálási szabályok szerint a veszteségeket a részvényeseknek, a kötvényeseknek kell viselniük, nem szabad állami pénzekkel segíteni a bankokat.
– Olaszországban az a gond – tette hozzá –, hogy az uniós és hazai szokásoktól eltérően a pénzügyekben járatlan lakosság is nagy számban vásárolt banki kötvényeket. Zsiday felhívta a figyelmet, hogy a szabályok szerint ugyan nem lenne szabad állami pénzből kisegíteni a bankokat, de valamiféle megoldást mégiscsak találni kellene, hogy a tájékozatlan kisbefektetők ne veszítsék el életük megtakarítását.
Hasonló lehetne a megoldás, mint amit nálunk a Quaestor-kártalanításnál alkalmaztak. Vagyis bár a kötvényesek viselik a terheket, de a kártalanítási alapból megtérítik a kisbefektetők veszteségeit. Erre a mintára egy bizonyos összeg alatt a kisbefektetők számára megtéríthetik az elszenvedett károkat. Így a lakossági befektetők pénzüknél maradnak, de mégis betartották az uniós szabályokat.
Zsiday szerint a Magyarországon működő olasz leánybankok nem kerülhetnek bajba, hiszen a portfóliótisztítás megtörtént, tőkehelyzetük nem problémás. Így ha bajba kerülne is az anyabank, akkor sem rántaná magával a leánybankot. Vagyis nem okozhat gondot a hazai gazdaság és bankrendszer számára a helyzet kezelése.
Róna Péter közgazdász szintén arról beszélt, hogy a 2012-ben bevezetett uniós bankszanálási szabályok nehezítik az olasz bankválság megoldását. Hasonló esetekben az állam kötvénykibocsátással teremti elő a szanáláshoz szükséges összeget, amely jelen esetben mintegy 40 milliárd eurónyi összeget jelent. Kérdésünkre a közgazdász elmondta, nagyon nehéz helyzetben vannak az uniós döntéshozók, mert ha eltérést engedélyeznek a 2012-ben bevezetett bankszanálási szabályoktól, az precedenst teremtene, amit nem akarnak. Amennyiben viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy az olasz állam ne áldozzon adófizetői pénzeket a bankok megmentésére, egy európai szintű bankválság veszélye merülhet fel, amit szintén nem akarhatnak.
A válság hazai hatásáról szólva Róna Péter elmondta, remélhetőleg nem lesz szükség arra, hogy a magyarországi leánybankjait feltőkésítsék az olasz anyabankok. Ez elsősorban a magyarországi bankok hitelállomány-minőségétől függ, ami nem feltűnően rossz. Így jó eséllyel nem lesz szükség a feltőkésítésükre.
Akkor okozhatna gondot hazánkban a mostani olasz bankválság, ha nem találnának megoldást a bankok megsegítésére, azaz nem kapna felmentést a 2012-ben életbe lépett uniós bankszanálási szabály alól. Ez esetben ugyanis uniós szintűvé súlyosbodhat a probléma, és a bankok Európa-szerte nem tudnák hosszú távú kötelezettségeiket rövid lejáratú forrásokkal finanszírozni, mint normál ügymenet esetén. Ha ez a nem kívánt helyzet állna elő, akkor jelenthetne nagy segítséget a bankok megsegítésében az a 267 milliárd forint, amelyet a jegybank a Pallas Athéné alapítványokra pazarolt – tette hozzá.
Az érintett bankok is derűlátók. Az UniCredit közlése szerint a bank tavaly legsikeresebb évét zárta, s a második legnagyobb bankká nőtte ki magát. A CIB Bank sajtóosztályának tájékoztatása szerint anyabankjuk, az Intesa SanPaolo megfelelő céltartalékkal és garanciafedezettel bír, s a felmérések szerint Európa egyik leghatékonyabb bankja, így nem tartanak attól, hogy bajba kerülhetnek.
