Államilag szervezett közpénzszivattyú

Az uniós projektek kilenctizede túl van árazva, nem a tehetséges emberek jutnak hozzá a pénzekhez.

Jancsics Dávid szerint az oknyomozó újságírók tollából szinte már naponta jelennek meg cikkek cégnevek, szerződések és tulajdonosi hálók szintjén feltárt gyanús ügyekről. Az, hogy ezeket nem követi hivatalos eljárás, elsősorban az ügyészség felelőssége. A jogszabályi környezet többé-kevésbé alkalmas lenne ezeknek a felgöngyölítésére, a legtöbb ügy azonban el sem jut a bíróság elé, hiszen nem indul nyomozás, az ügyészség rendre elutasítja a hivatali korrupció miatt tett feljelentéseket.

A társadalom érdektelenségét firtató kérdésünkre elmondta, egyrészt fásultak az emberek: a „szocik is loptak, ezek is lopnak, itt ez a dolgok rendje”. Sajnos nálunk nagyon szűk az a klasszikus értelemben vett polgári réteg, amely egzisztenciálisan nem függ az államtól, és van bátorsága kritikát megfogalmazni. Ha az embert egy Facebook-poszt miatt berendeli a főnök, az azt jelenti, jobb csöndben maradni. A piacképes szaktudás birtokában lévők egy része pedig a lábával fejezi ki nemtetszését, és egyszerűen elhagyja az országot.

A kutató szerint túlságosan átpolitizált a társadalom, az emberek mindent jobb- vagy baloldali szemüvegen keresztül néznek, így a korrupciót is. A mesét pedig, hogy itt nem a haverok hizlalása, hanem egy nemzeti tőkésosztály megteremtése folyik, ma már csak a keményvonalas Fidesz-rajongók hiszik el. A kormánypárti szavazók közül sokan inkább elnézik a korrupciót, hiszen cserébe nemzeti kormányt és erős vezetőt kaptak.

A média szerepét elemezve a kutató arról beszélt, a közmédia szervilis módon kiszolgálja a kormányt. Nem véletlen, hogy egy szó sem esik a kormánypárti politikusok és családtagjaik gyanús ügyeiről. A tisztán kereskedelmi alapon működő médiának nem érdeke nekimenni a kormánynak, hiszen ők pénzt keresni jöttek ide. Azokat a weboldalakat vagy újságokat pedig, amelyek valóban hírt adnak a korrupcióról, csak egy szűk városi értelmiségi réteg olvassa.

– Jelenleg a kormányzati intézményrendszeren belül nem látok olyan szereplőt, aki képes és hajlandó is lenne fellépni a korrupcióval szemben – felelte Jancsics Dávid a megoldás iránt érdeklődő kérdésünkre. – Egy ilyen rendszer nem képes önkorrekcióra. A bíróság bizonyos mértékig még autonóm, de hozzá el sem jutnak az ügyek. Tőlünk nyugatra az elmúlt évszázadok során olyan modern állami bürokráciák alakultak ki, amelyek szakmai alapon, a politikától viszonylag függetlenül végzik a dolgukat. Nálunk az ilyen személytelen bürokrácia kifejlődése, részben a kommunizmus miatt is, megakadt. – Persze nem mondom, hogy az amerikai vagy más nyugati rendszer korrupciómentes lenne, de legalább működnek a fékek és ellensúlyok. Ráadásul az átláthatóság jegyében ott az átlagpolgár nagyon részletes információt kap arról, az állam mire és hogyan költi el az adófizetők pénzét – tette hozzá. – Paradox módon az ügyészséggel éppen az a probléma, hogy túlságosan független. A legfőbb ügyész jelenleg még az Országgyűlésnek sem köteles beszámolni. Egy ilyen rendszert elég a csúcsvezető személyén keresztül „meghekkelni”, és soha többé nem szólhat bele senki a működésébe. Még parlamenti képviselők sem láthatnak bele, hogyan születnek a döntések, miért indulnak vagy épp szűnnek meg nyomozások. – Egy, a hatalomtól független és valóban pártatlan ügyészséggel elindulhatna egy megtisztulási folyamat, de nem sok esélyt látok rá, hogy ezt az adut a kormány kiengedné a markából – jegyezte meg Jancsics Dávid.