Gyakorlatilag megszüntette a halászatot az Országgyűlés azzal a törvénymódosítással, amely kimondta, hogy a régi hagyományokra visszatekintő mesterség az idei évtől Magyarországon már csak hobbiként űzhető, kereskedelmi céllal nem. A törvénymódosítás következtében megszűnő természetesvízi halászat nagyságrendileg kétszáz családot érintett súlyosan. Megsegítésükre a kormányzat ígéretet tett, ám ez a mai napig csak részben teljesült. Azt is csalódottan vették tudomásul az ágazat szereplői, hogy a hal és a haltermékek nem kerültek bele a kedvezményezett áfakörbe, továbbra is a világrekorder 27 százalékos forgalmi adó hatálya alá tartoznak. Szakértők szerint emiatt a sertés- és baromfihússal szemben még inkább visszaszorulhat a hazai, amúgy is csekély mennyiségű halfogyasztás.
Az ágazat szereplőinek régi problémája, hogy speciális helyzetüket az európai uniós források elosztásakor nem, vagy nem megfelelő módon veszik figyelembe. Az érintettek több megoldási javaslatot megfogalmaztak már, de azokat a kormány eddig nem vette figyelembe. Sőt az újabb hétéves európai uniós pénzügyi ciklus forrásainak tárgyalásakor még azt sem tudta megértetni a magyar tárgyaló fél Brüsszellel, hogy a tengeri vízi kultúra és a hazai tógazdaságok között milyen különbségek vannak. Így azután vizes élőhelyeket nem is lehetett a Natura 2000-es védettséget és támogatást élvező területek közé sorolni.
Ágazati szakértők szerint mindez annak fényében okoz különös csalódást, hogy Magyarország adottságai kiválók a jó minőségű édesvízi hal előállításához. Hogy ezzel a lehetőséggel nem tudunk megfelelően élni, az számos probléma eredője. Kormányzati segítséggel azonban ezek a problémák megoldhatók volnának. Egyik legnagyobb kihívás a magyar halgazdálkodás előtt, hogy miként lehet a modern, XXI. századi elvárásoknak megfelelő alapanyagként és feldolgozott termékként a hazai polcokra juttatni a halhúst. Néhány cég több-kevesebb sikerrel próbálkozik ezzel, de munkájuk elismerés és segítség helyett bürokratikus akadályokba, túlzott adóterhekbe ütközik.
