Rege Mihály szerint azonban két különböző iparágról van szó. A rövid távú lakáskiadásra jelenleg is szigorú szabályok vonatkoznak, amelyeknek a tapasztalatok alapján történő átalakítása indokolt lehet, a szállodákra vonatkozó szabályok alkalmazása egy másik tevékenységre azonban értelmetlen – mondta. Hozzátette, olyan szabályokat is szeretne a szállodaszövetség elfogadtatni, amik a hotelekre egyáltalán nem vonatkoznak, például a turisztikai célú lakáskiadást évente 60-90-120 napban limitálná, amelyeknek nehéz objektíven megindokolni a jogosultságát.
Arról, hogy az elmúlt években több külföldi nagyvárosban is korlátozták a turisztikai célú lakáskiadás időtartamát, egyes helyeken pedig megtiltották vagy engedélyhez kötötték, kifejtette: a szabályok szigorításával mindenhol az adott városban létrejött akut és a város egészét érintő bérlakásproblémára próbáltak valamiképpen reagálni. Budapesten azonban egyáltalán nincs ilyen jellegű bérlakásprobléma. A rövid távú lakáskiadás szinte csak a legbelső – leginkább az 5., 6. és 7. – kerületekre koncentrálódik, a maradék 20 kerületet gyakorlatilag egyáltalán nem érinti.
Ezekben a belső kerületekben – amelyek egyébként is hagyományosan minden országban az idegenforgalom és a kereskedelem központjai – is nehéz megítélni, hogy a 10-20 százalékra becsült árdrágulás mennyire írható közvetlenül a rövid távon kiadott lakások számlájára, és mennyire köszönhető az adott kerületek általános fejlődésének és egyéb ingatlanpiaci trendeknek. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy a rövid távú lakáskiadásnak nagy szerepe van az említett kerületek fejlődésében, hiszen az ott megszálló turisták sokkal inkább igénybe veszik az adott környék vendéglátóipari, szórakoztató és kiskereskedelmi egységeit is – hangsúlyozta.
