Időarányosan sikerült megvalósítani Orbán Viktor miniszterelnök 2010-es ígéretét, amely szerint tíz év alatt egymillió új munkahelyet fognak létrehozni – dicsekedett a köztévé egyes csatornáján a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára a múlt héten. Pölöskei Gáborné szavait idézve az Mfor.hu arról ír, hogy mostanra az egymillióból már csaknem 750 ezer munkahely létrejött.
A puszta számokat tekintve mintha igazak volnának ezek a szavak, hiszen a 2010-es kormányváltáskor 3,732 millió foglalkoztatottat tartott nyilván a statisztikai hivatal; idén augusztus és október között viszont már 4,445 millió, állásban lévő alkalmazottról beszélhetünk. A különbség 713 ezer álláshely. Ám ha a dolgok mélyére ásunk, láthatjuk, hogy legföljebb számszakilag kedvezők az adatok.
Orbán Viktor ugyanis nem bármilyen egymillió új munkahelyet ígért hét évvel ezelőtt: az akkori kormányfői bejelentés szerint a hatékonyság és a versenyképesség egyidejű növelésére van szükség. 2010 júliusában elmondta, „a célként kitűzött egymillió új munkahelyet csak új termelési kapacitások beindításával lehet megteremteni. Ezeket a munkahelyeket nem az állam fogja létrehozni, hanem sok apró beruházásból jönnek létre. Nyilvánvaló, hogy a magyar állam sohasem fog tudni létrehozni egymillió új munkahelyet, és ez nem lenne kívánatos, épp elég nagy baj az ma is, hogy a piacon alkalmazottak és a közszférában alkalmazottak aránya egészségtelenül tolódott el a közszférában alkalmazottak javára, tehát növelni kell a piac részesedését.” Ezeket a kívánalmakat tekintve már korántsem állunk olyan jól, mint a puszta számok alapján gondolhatnánk. A 713 ezer állásból ugyanis jelenleg mintegy 190 ezer a közmunka bevezetésével jött létre, azaz a magyar állam hozta létre őket. Igaz, a közmunkások száma valamelyest csökkenő tendenciát mutat. Legalább ennyire szemben áll a hét évvel ezelőtti kormányfői ígérettel, hogy az akkori 319 ezer állami alkalmazottal szemben ma 472 ezren dolgoznak a köz alkalmazásában, azaz 152 ezerrel többen kapják fizetésüket adófizetői pénzekből, mint a kormányváltás idején. A fenti két számot összeadva látható, hogy a 713 ezer új álláshelyből 342 ezret, vagyis csaknem az összes új állás felét (48 százalék) a magyar állam hozta létre.
Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a feldolgozóiparban 778 ezerről 939 ezerre, a járműiparban pedig 82 ezerről 155 ezerre emelkedett az alkalmazottak száma. Ezzel szemben a csúcstechnológiát képviselő ágazatokban a korábbi 83,3 ezerrel szemben már csak 82 ezren dolgoznak. Ezek a számok azt mutatják, valamelyest valóban bővült a foglalkoztatottság, de távolról sem olyan mértékben és olyan irányban, amire szükség lett volna. Sajnos nem emelkedett a hatékonyság, a termelékenység. Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar gazdaság dollárban számolt teljesítménye, a bruttó hazai termék (GDP) mostanság éri el a válság előtti szintet úgy, hogy 713 ezerrel, vagy ha csak a versenyszférát tekintjük, 371 ezer munkavállalóval több állítja elő ugyanazt az értéket.
Pedig nem lehetetlen a versenyképesség emelése. Csaba László közgazdászprofesszor, akadémikus lapunknak nyilatkozva a hónap elején arról beszélt, sokkal kisebb államra, az állami vállalatok számának csökkentésére volna szükség. Szerinte több pénzt kell hagyni a vállalkozásoknál, az 50 százalék fölötti állami újraelosztást pedig legalább 40-re kellene csökkenteni. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője pedig arra hívta föl a figyelmet, hogy a kutatás-fejlesztésben 3 százalékkal kevesebben dolgoznak, mint egy évvel korábban, és 6,3 százalékkal kevesebben, mint három éve. Ez semmiképpen sem jó irány, még akkor sem, ha a csökkenés túlnyomó része a segédszemélyzetet érintette.
