A szakszervezetekkel is célba vette a munkavállalókat a baloldal

A politika célkeresztjébe kerültek a munkavállalók, mivel a baloldalhoz köthető szakszervezetek – kilépve érdekvédő szerepükből – egyre látványosabban vállalnak részt a globális Európa víziójának megvalósításában. Ezt egyértel­műen bizonyítja, hogy a tagállamok konföderációit összefogó Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) nyíltan támogatja, sőt segíti a bevándorlást, harcot hirdetett a jobboldal megerősödése ellen, ráadásul az erre fogékony tagszervezeteknek – ha ezt igénylik – képzést és egyéb támogatást is nyújt. Egyre inkább úgy tűnik, itthon a Kordás László nevével fémjelzett Magyar Szakszervezeti Szövetség (Maszsz) és a konföderáció bizonyos tagszervezetei segítik ezeket a globalista, baloldali törekvéseket.

A munkavállalók ugyanakkor nem csak a politikai, a globalista Európa vízió­jának szolgálatába szegődő érdekképviseletekre bízhatják magukat. A kommunista-osztályharcos gyökerű szakszervezetek ellensúlyozására egyre szélesebb körben kelnek életre világszerte azok a mozgalmak, amelyek alternatív módon, a mai társadalmi elvárásoknak megfelelően képesek kiállni a dolgozók jogaiért, és a harc helyett más modellben látják a munkavállalók társadalmi felemelkedését.

Magyarországon is létezik ez az alternatíva, amelyet a rendszerváltás óta képvisel konföderációs szinten a Munkástanácsok Országos Szövetsége és számos, helyben működő szakszervezet. A Munkástanácsok ennek az alternatívának a megerősödése érdekében köt hamarosan együttműködést az Unione Generale del Lavoro (UGL) olasz konföderációval, amely nemzetközi szervezetépítésbe kezdett, hogy ellenpontja lehessen a baloldali képviseleteket tömörítő szervezeteknek. A szakszervezetiségen belül tehát új szerepek vannak kialakulóban.

Fotó: Katona Vanda

Új célok, régi eszközök

– Egyértelműen megállja a helyét az a felvetés, hogy Európában és részben Magyarországon is aktív szerepet vállalnak a szakszervezetek azoknak a globalista törekvéseknek az elősegítésében, amelyeknek része többek közt a migráció és az uniós szervezetek hatáskörének növelése – hangsúlyozta a Magyar Nemzet megkeresésére Földi László. A titkosszolgálati szakértő felidézte: a szakszervezetek mindig is részt vettek a politikában, mivel az adott kormány ellenében próbálták képviselni a munkavállalókat. Ugyanakkor ez a klasszikus szakszervezeti szerep mára megszűnt.

Földi László szerint így kettős motiváció hajtja a hazai szakszervezeteket a manapság tapasztalható politikai szerepkörökben, de alapvetően az a meghatározó, hogy az adott szervezet vezetője milyen irányt képvisel. Egyfelől céljuk, hogy az alacsony társadalmi érdeklődés miatt folyamatosan bizonyítsák létezésüket, másfelől hazánkban a képviseletek jelentős része a régi, osztályharcos modellben szocializálódott, így olyan témákat vetnek fel, amelyek a baloldalhoz húzó embereket képesek megszólítani.

– Az viszont már nem fér bele a szakszervezetiség kereteibe, hogy egy nemzetközi szakszervezeti konföderáció – beleértve az ETUC-ot – a bevándorlást támogassa, sőt ez kifejezetten ellentmond a munkavállalói érdekképviseleti tevékenységnek – emelte ki a szakértő. Földi László morbid megközelítésnek nevezte, hogy egy szakszervezet kiálljon az olcsó munkaerő idecsábítása mellett, ez ugyanis a tőke érdekeit szolgálja. A háborús övezetekből vagy az afrikai térségekből ide érkezők olcsó munkaerőnek számítanak, ezzel pedig letörik az európai emberek bérét is. Emellett nyelvtudásuk, képzettségük is nehézséget okozhat a munkahelyeken. Egyértelmű tehát, hogy a migrációt ösztönző szakszervezetek a politikai törekvéseket segítik, mivel szöges ellentétben áll az érdekvédelmi munkával, a dolgozó érdekeivel a bevándorlás elősegítése.

– A globalisták, a baloldal hálózatépítése már évtizedek óta tart, keresik azokat a szervezeteket, amelyek elősegítik mozgalmukat. A szervezetekbe elbújtatott politikai célok érdekében pedig az erre felkészített emberek célja, hogy minél többeket megnyerjenek, a szakszervezetek esetén egyértelműen a munkavállalókat – emelte ki Földi. Ezek a szervezetek egyrészt a civil szervezetek, az NGO-k vagy a régi berendezkedésű szakszervezetek lehetnek. Kérdésünkre a szakértő azt hangsúlyozta, egy szervezetnek csak egy másik szervezet lehet az ellenpontja, ezért valós szerep jut azoknak a mozgalmaknak, amelyek a globalista szakszervezeti irányok ellenében alakulnak.

Földi László szerint itthon is látható a globalista célokat szolgáló nemzetközi hálózat tevékenysége. A hagyományosan a baloldalhoz köthető szakszervezetek pedig ennek ismét fontos eszközévé váltak, mivel a munkavállalói társadalomban a legalsóbb szintekig jelen vannak. Így könnyedén átadhatják a hozzájuk közel álló ideológiai irányt a társadalom egyik legjelentősebb rétegében.

– Összességében van jövője a szakszervezeteknek, csak nem a hagyományos formában. A társadalom akkor fordul feléjük, illetve az NGO-k felé, ha a politikai elit erodálódik, nő a kiábrándultság. Nem helytálló az a felvetés, hogy a kormányoknak szoros társadalmi párbeszédet kellene folytatniuk a szakszervezetekkel. Ezt a munkaadókkal kell megtenniük, mivel nem a szocializmusban élünk – tette hozzá Földi László.

Valóban leállt az ország a 2007-es vasutassztrájk idején
Fotó: Katona Vanda

Dolgozó a politikusért?

A konföderációkat tömörítő Európai Szakszervezeti Szövetség semlegessége tehát egyértelműen vitatható. A nyilvánosan hozzáférhető programjukban kiemelten támogatják a bevándorlást, amelyet külön weboldallal is segítenek. A szervezet politikai elkötelezettségét az is igazolja, hogy nyíltan szembemennek a jobboldallal, és a populizmus elleni harcra buzdítanak, ezzel egyértelmű üzenetet közvetítve például a magyar vagy az olasz kormánynak.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Magyarországon az ETUC a Magyar Szakszervezeti Szövetséget támogatja a baloldali, globalista törekvések meghonosításában. A napokban az ETUC kutatóintézete – Kordás szakszervezetével együttműködve, a radikális baloldali Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének jelenlétével, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának főmunkatársának részvételével – kétrészes képzést szervezett. Ennek célja a Népszava összefoglalója szerint, hogy felmérjék és gátat szabjanak a szakszervezeti tagok vagy akár a munkavállalók között a populizmus és a jobboldali ideológiák terjedésének, kiemelve, hogy hagyományos partnereiknek tekintik a baloldali pártokat.

Ez a politikai szerep már a rabszolgatörvényként elhíresült túlóratörvény elleni tüntetéseken is tetten érhető volt, mivel a munkavállalók képviselete helyett a Maszsz elnöke és alelnöke nyíltan és túlzóan buzdított országos sztrájkra, azt állítva, négyszáz órát kell túlórázni, amit majd csak három év múlva fizetnek ki. A munka törvénykönyvének módosítása már több mint négy hónapja hatályos, és a december óta eltelt időszak egyértelműen igazolta, hogy a demonstrációkon részt vevő szervezetek érdekvédelem helyett az elégedetlenséget próbálhatták meg csúsztatásokkal felkorbácsolni.

Feltörekvő alternatíva

A hazai konföderációk közül nem vesz részt ezeken a képzéseken a versenyszféra konföderációi közül sem a Munkástanácsok, sem a Liga Szakszervezetek, mint ahogy távol maradtak a „rabszolgatörvényezéstől” is. A két szervezet már szervezett eredményes határozatlan idejű országos sztrájkot, többek közt a 2007-es vasutas-munkabeszüntetést.

Korábban lapunk beszámolt róla, a Munkástanácsok hamarosan együttműködési megállapodást köt az UGL-el, azzal az olasz konföderációval, amely elhatárolta magát az osztályharcra épülő, kommunista–marxista gyökerű szakszervezetiségtől, az eredményeit pedig jól jelzi, hogy a tagságuk növekedett, és az olasz kormányon is eredményesen sikerült keresztülverniük javaslatai­kat.

Palkovics Imre korábban lapunknak kiemelte: megváltozott a munkásság társadalmi státusa, ezért a baloldalhoz köthető szakszervezetek szemlélete már nehezen képes a munkavállalók érdekeit szolgálni. A munkások harcát ugyanis a jobb társadalom utópiájával kapcsolták össze, azaz nemcsak a munka világát, hanem az egész kapitalista társadalmat át akarták formálni. A Munkástanácsok a megalakulása óta reformista szakszervezeti alternatívát kínál, a részvételi modellben látja a dolgozók valós érdekvédelmét.

A Liga konföderáció egyelőre szintén politikailag semleges, ez az irány hangsúlyos a szervezetnél. Ugyanakkor a tagszervezetek álláspontja nem egységes, ráadásul a szakszervezetek politikai szerepkörbe állítása vélhe­tően konföderációs szinten is befolyást gyakorol a semlegességre.