– Fontos lenne elérni, hogy olyan szervezeti struktúra legyen az építőiparban, hogy a cégek önmagukban vagy kisebb csoportokba összeállva alkalmasak legyenek összetett, nagyobb léptékű feladatok ellátására. A speciális szakipar ma annyira elaprózódott, hogy például egy lakásfejlesztésnél nyolc-tíz kisvállalkozást kell egybefogni a befejező feladatokra – magyarázta Koji László.
A Helyzetkép az építőiparról című KSH-kiadvány megállapítja, hogy az ágazatot a nemzetgazdaság egészéhez hasonlóan a mikro- és kisvállalkozások számbeli túlsúlya jellemzi. A múlt év végi adatok szerint az építőipari vállalkozások kilencven százalékának öt főnél kevesebb alkalmazottja volt. Az ilyen cégek aránya különösen a speciális szaképítés területén, ezen belül is az épületgépészeti szerelés és a befejező építés alágazatokban jelentős.
Az ÉVOSZ évek óta figyelmeztet a szétaprózódottság problémájára. – Az építési ágazatban a munkaerő jelentős részben nem a versenyképesen működő vállalatokban, hanem kényszerfoglalkoztató, jóformán munkaerő-kölcsönző cégekben, kényszervállalkozásokban csoportosul – írták az év elején az ágazat súlyponti problémáit és az azokra javasolt megoldási lehetőségeket összegző jelentésükben. Mint kifejtették, ezek a vállalkozások mikrokörnyezetben, vállalati struktúra és kultúra nélkül működnek.
A dolgozók nem a teljesítményük arányában vannak fizetve, általános az órabéres foglalkoztatás. Megmaradt a hármas tagoltság is: a főfoglalkoztatásban alkalmazottak mellett az úgynevezett bérelt munkaerő, valamint a szürkén-feketén foglalkoztatottak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!