Propaganda

Még most is sorra jelennek meg cikkek a családi otthonteremtési kedvezményről. Mármint arról, hogy miért elhibázott, miért káros, sőt „őrültség”.

Még most is sorra jelennek meg cikkek a családi otthonteremtési kedvezményről. Mármint arról, hogy miért elhibázott, miért káros, sőt „őrültség” – nem tévedés, valóban ezt a kifejezést alkalmazta egy magát sokra tartó közgazdász. A csokkal ellentétben a családvédelmi akcióterv nemsokára elér­hető ele­meit azért már nem támadják olyan nagy mellénnyel. Mégiscsak dőreség lenne azt mondani, milyen ördögi, hogy egy fiatal házaspár tízmillió forintot kap úgy, hogy bármiféle megkötés nélkül arra fordíthatja, amire csak akarja (s ha három gyermeke születik, egy fillért sem kell visszafizetnie belőle). De mivel sem lenyelni, sem kiköpni nem tudják, az akciótervvel inkább azt a taktikát alkalmazzák e „szakértők”, hogy a buktatóit, nehézségeit igyekeznek kidomborítani. Hogy milyen szigorú feltételeket szab a kormány, hol lehet velük elhasalni, milyen kevesen tudnak majd élni a lehetőségekkel. És persze a régi lemezt is fölteszik: teljesen fölösleges bármit tenni, úgyis „fogyik a magyar”.

Bármily erőltetettek és szánalomra méltók is ezek a próbálkozások, sajnos van némi hatásuk. Vannak ugyanis – nem is kevesen –, akik egyszerűen nem tudnak róla, hogy ők is érintettek. Egyesek csak félreértés, egyszerű nemtörődömség okán, mások viszont az efféle „elemző” cikkeket olvasva legyintenek: „Ez nekünk úgysem jár.” Miközben bennünket propagandasajtóz a liberális média, egyszer érdemes lenne felmérni, hogy az elmúlt években mekkora ellenpropagandát csapott a családnak, a családtámogatásoknak, a csoknak – természetesen csak a magasztos sajtószabadság és gendersemlegesség jegyében.

Pedig még az az eposzi állandó jelzőként visszatérő vád sem igaz, hogy a támogatások csak egyféle élethelyzetben lennének elérhetők, csak bizonyos szűk csoportnak szólnának. Vannak ugyanis támogatások, amelyek a már most nagycsaládosoknak járnak, de vannak, amelyek csak a megszületendő gyermekekre tekintettel vehetők igénybe. Vannak, amelyek a nagycsaládot tervező házaspároknak járnak, de vannak, amelyek egy-két gyerekkel is igényelhetők. Vannak, amelyek valóban inkább a középosztálynak, de vannak, amelyek a rosszabb helyzetben élő, de tisztességesen dolgozó szülőknek is elérhetők. Az persze igaz, hogy így vagy úgy, de mindenképpen gyermekes családokat támogatnak ezek a lépések. (Egy pár évvel ezelőtti államtitkári sajtótájékoztatón megmosolyogtató volt hallani az egyik kollégát arról érdeklődni, hogy egyedülállóknak – nem a gyermeküket egyedül nevelőkre gondolt az illető – tervez-e valami csokhoz hasonló támogatást a kormány.)

Az elmúlt hónapokban e sorok írójához is számtalan kérdéssel fordultak baráti beszélgetésekben, családi körben, munkahelyen csokról, babaváró támogatásról, autóvásárlási juttatásról vagy más, családokat segítő lépésről érdeklődve. S miután egy-két részletet tisztáztunk, az örömmel vegyes reakció a legfurcsább: „Tényleg? Nem is tudtam, hogy ez ránk is vonatkozik.” Ha mindezeket végiggondoljuk, valóban nem lehet elégszer leírni, bemutatni, kielemezni, hogy ki mire jogosult, milyen támogatással élhet. Közeleg július elseje.