A korábbi évekhez képest az idei nyár viszonylag kegyes Magyarországhoz abból a szempontból, hogy eddig csak néhány hőségriadót kellett átvészelnünk. A melegebb napokon a legtöbbeknek lehetősége van klímás helyiségbe húzódni, ez a fejlett országokban megszokott, ám az elmaradottabb térségekben ez gyakran kuriózum. Különösen kitettek a globális klímaváltozás okozta mind forróbb hőséghullámoknak azok a régiók, amelyek az Egyenlítőhöz közelebb fekszenek. Majdnem 2,8 milliárd ember él olyan területen, ahol a napi átlaghőmérséklet meghaladja a 25 Celsius-fokot, és alig tíz százalékuknak van klímaberendezése – hívta fel a figyelmet a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). A légkondicionálót tulajdonlók aránya Japánban és az Egyesült Államokban meghaladja a kilencven százalékot, és ugyan 2050-re a nehezebb helyzetben lévő régiókban is 2,5 milliárdra emelkedhet a mesterségesen javított klímát élvezők száma, 1,9 milliárdan továbbra is nélkülözni fogják a berendezéseket.
Az IEA a Cooling for All (Hűtést mindenkinek) című tanulmányában vizsgálta azt, hogy mennyi és milyen forrású energiára lesz szükség a megfizethető és fenntartható hűtési rendszerek kiépítéséhez. Az elemzők azt feltételezték, hogy a forró égövön lakók több mint kilencven százaléka rendelkezik légkondicionálóval 2100-ban. Mivel ezek a berendezések viszonylag sok áramot fogyasztanak, lényeges kérdés, hogy milyen hálózaton jut el az otthonokba a villamos energia. Az energiaügynökség szerint annak a 900 millió embernek az egyharmada, aki ma villamosenergia-hálózatot nélkülöző területen él, valamilyen, hálózattól független (off-grid) áramforrást fog használni 2030-ra, míg mintegy 400 milliónak minihálózatok nyújtanak majd villamos energiát.
Két lehetséges utat vázolt fel az IEA arra, hogyan oldhatják meg az off-grid technológiák a forró égövön az épületek hűtését: vagy egyéni dízelgenerátor, vagy napelemes berendezés jöhet szóba. Olyan klímaberendezéssel számoltak, amely nagyjából húsz négyzetméternyi helyiséget képes hűvösen tartani.
