Szénbánya nyílik Angliában

Az acéliparnak szüksége van rá, így inkább Nagy-Britannia maga termelné ki a szenet az energiahordozó importja helyett. A londoni kormány évtizedek óta először engedélyezte egy új szénbánya megnyitását. A termék az üzemeltető szerint elsősorban az acél- és a vegyiparban kötne ki, a szigetország az áramtermelését ezzel párhuzamosan karbonmentesítené.

Kotrógépek dolgoznak Bolton közelében. Cumbriában a munkahelyteremtést a klíma miatt támadják Fotó: Phil Noble Forrás: Reuters

Harminc éve nem volt példa Nagy-Britanniában olyasmire, amit a brit kormány a napokban engedélyezett: új szénbánya nyílhat a szigetországban, az északnyugat-angliai Cumbria megyében – adta hírül a Financial Times. A döntést politikai viharok kísérik, a helyi konzervatív és munkáspárti politikusok a munkahelyteremtés miatt támogatják a bányanyitást, a liberálisok viszont elfogadhatatlannak minősítették a klímapolitikai szempontok miatt. Ez utóbbi megközelítés volt az oka annak, hogy néhány hónappal ezelőtt egy northumberlandi, külszíni fejtésű bánya megnyitására viszont nem bólintott rá London. Azonban most mélyművelésű területről van szó, ami mintegy ötszáz munkahelyet teremt. Nagy-Britannia utolsó mélyművelésű szénbányáját 2015-ben zárták be, miután az energiahordozó iránti igény csökkent, a kormány pedig gázerőművekkel helyettesítette a széntüzelésű áramtermelő egységeket. Az új bányát üzemeltető West Cumbria Mining azzal érvel az üzlet mellett, hogy a következő öt évtizedben évente 2,5 millió tonna szénimportot válthat ki, márpedig a nyersanyagra szüksége van a nagy-britanniai acél- és vegyiparnak. Azt is állítják, hogy a világ egyik legmodernebb bányáját nyitják meg, és első osztályú termékkel szállnak be a belföldi és nemzetközi ellátási láncokba.

Kotrógépek dolgoznak Bolton közelében. Cumbriában a munkahelyteremtést a klíma miatt támadják
Fotó: Reuters

A beruházást ellenzők azt hangsúlyozták, hogy Cumbria gazdag szél-, víz- és napenergiában, amelyek hasznosíthatók lennének áramtermelésre, és az acéliparnak is követnie kellene a szén elhagyásának trendjét. Erről jelenleg könnyebb beszélni, mint megvalósítani, hiszen az acélgyártás nélkülözhetetlen hozzávalója a szén. Igaz, már épül a világ egyetlen kísérleti karbonmentes acélüzeme Svédországban, ám a Hybritnél még néhány évre szükség van az elmélet gyakorlatba ültetéséhez. Az acélipar ­forradalmáig azért a brit államkincstár megvizsgálja, hogyan érhető el a lehető legnagyobb gazdasági növekedés úgy, hogy 2050-re nullára csökkentik az ország nettó karbonkibocsátását – ezt a bányanyitással szinte egy időben jelentették be. Jelenleg Nagy-Britannia áramtermelésének 15 százaléka szénalapú, de arra már van terv, hogy ezt az arányt nullára csökkentsék 2025-re.

A fentihez hasonló célkitűzéssel Magyarország már rendelkezik. Bő tíz év múlva, 2030-ra a belföldön megtermelt áramnak több mint 90 százaléka szén-dioxid-mentes lesz, miután addigra megtízszereződik a napenergia-alapú kapacitás, illetve a szén energetikai hasznosítása a jelenlegi húszszázalékos arányról nullára csökken. A nukleáris energia energetikai kapacitása fennmarad, a paksi atomerőmű jelenleg a magyar áramtermelésnek nagyjából a felét biztosítja karbonmentesen. Az egyötödös szénaránnyal már most is jó helyen áll Magyarország az Európai Unió tagállamai között. A listát Svédország vezeti egy százalékkal, de előttünk van Ausztria és Franciaország is három-három százalékkal. Az áramtermelésének nagyjából egytizedét fedezi szénből Portugália, Finnország és Szlovákia, ennél kicsivel nagyobb az arány, 15 százalék Olaszországban (és a már említett Nagy-Britanniában) a német Statista statisztikai portál adatai alapján. Spanyolország karbonaránya megegyezik Magyarországéval, a húsz százalékot pedig meghaladja Hollandia, Írország, Dánia, Románia, Szlovénia és Németország adata, utóbbi az áramtermelésének negyven százalékát szénerőművek segítségével fedezi. Bulgária, Csehország és Görögország szénaránya 45-55 százalék körül van, a listavezető pedig utcahosszal (81 százalékkal) Lengyelország. A tagállamok közül általában azok rendelkeznek ambiciózus, rövid távú szénkivezetési tervvel, amelyek egyébként is csekély mértékben használják az energiahordozót, a jelentősebb felhasználók viszont még ­sokáig a szénre támaszkodnának.