Nick Leeson, aki a bank szingapúri részlegében a származékos ügyletek osztályának vezetője volt, akkora fedezetlen, ellenőrizetlen spekulatív pozíciókat nyitott, melyeken végül több mint egymilliárd dolláros veszteség keletkezett: a bank szabad pénzállománya ennél jóval kevesebb volt, így ezzel az intézmény csődbe is ment, az ING Bank vette át jelképes egy font összegért.
Leeson feladata az volt, hogy kis kockázatú, úgynevezett arbitrázs ügyletekkel keressen pénzt bankjának, melynek nyereségéből jutalékot kap. Ez gyakori konstrukció napjainkban is, viszont szigorúan meg van határozva, milyen ügyleteket és milyen összegben, mekkora kockázatvállalással nyithatnak. Ráadásul kevés olyan tehetséges ember van, aki képes az ilyen ügyleteket folyamatos nyereséggel bonyolítani, így őket elég nagy megbecsülés övezi.
Kezdetben Leeson is kis összegű ügyleteket nyitott, melyek lényege az volt, hogy a japán Nikkei indexre az oszakai illetve a szingapúri tőzsdén kötött határidős ügyletek közti kis eltéréseket megnyerje. Ezt ma már gépi programok is elvégzik, akkor azonban még kevesen fértek hozzá az adatokhoz, így a banki bróker jó helyzetben volt. Csakhogy aztán Leesonnal elszaladt a ló: nagyobbra vágyot, és elkezdett a Nikkei index emelkedésére játszani, nagy tőkeáttéttel (amikor a meglévő pénz sokszorosáért nyithat pozíciót).
Sokáig be is jött stratégia, ám az 1995. január 17-i kobei földrengés után összeomlottak a részvényárfolyamok, és Leeson pozícióin óriási veszteség keletkezett. Ezt a bróker először a könyvelés meghamisításával fedte el, aztán, amikor tarthatatlan lett a helyzet, február 23-án beismerő levelet küdött a bank vezetőjének, egyúttal elmenekült Szingapúrból. Három nappal később már nem is működött önállóan az 1762-ban alapított bank, Leesont pedig elkapták és Szingapúrban 6 és fél év börtönre ítélték.
Rögtön felmerült a kérdés, hogy lehet, hogy semmit nem vettek észre a banknál? Kiderült, hogy nem csak a derivatív ügyletekért, de azok elszámolásáért is Leeson volt a felelős, és nem volt többszörös ellenőrzés. Ma már ez ebben a formában nem fordulhatna elő, mivel a számítógépes rendszerekbe eleve több ellenőrző program van betervezve, így bizonyos összeghatár feletti ügyleteket nem is tudnak megkötni.