
Fotó: Kurucz Árpád
– Szavaiból arra lehet következtetni, hogy nem a segély, hanem a munka pártján áll.
– Egyértelműen, ösztönözni kell az embereket a cselekvésre. A segélyezés ugyanis csak átmeneti felkészülést jelent a munkavállalásra, a tartósan segélyből élés alapvetően konzerválja a problémákat. Akik nagy bajba kerülnek, azokat természetesen támogatni kell, de elsősorban olyan módon, hogy munkából tudjanak megélni. Ebből persze az is egyenesen következik, hogy a munkát terhelő költségeket tovább kell csökkenteni, illetve részben át kell vállalni a vállalkozásoktól. De maradjunk még a családok anyagi helyzeténél: szilárd meggyőződésem, hogy nemcsak az állami költségvetést vagy a vállalkozások üzleti elképzeléseit kell újratervezni, hanem a családoknak is át kell tekinteniük a lehetőségeiket. Pénzügyileg mindenkinek terveznie kell a jövőt. A mostani helyzet világosan rámutat, hogy a családoknak is tudatosan törekedniük kell a megtakarításra, az államnak pedig ezt ösztönöznie kell. Hosszú távon a gondos tervezés teremti meg a családok pénzügyi biztonságát, ami javítja az emberek életminőségét, és ez kulcskérdés az ország válságállóságának szempontjából is. Akik pedig vitatják a pénzügyi tudatosság erősítésének jelentőségét, azok valójában nem érdekeltek abban, hogy a magyar társadalmat pénzügyileg erős egyének, stabil anyagi helyzetű családok alkossák.
– Visszakanyarodva az általános gazdasági adatokra: komoly vita, mi több, már-már számháború alakult ki arról, mekkora lesz a magyar gazdaság visszaesése idén, illetve lesz-e egyáltalán zsugorodás. Mit gondol erről a vitáról és mi az ön meglátása?
– Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az Állami Számvevőszék nem ad gazdasági prognózisokat, mi tényeken alapuló ellenőrzések és elemzések alapján dolgozunk. Becslésekkel tehát nem foglalkozunk, ezért nem is vehetek részt a számháborúban. A személyes véleményemet úgy foglalhatom össze, hogy jelenleg egy háborgó folyón rohan a csónakunk, számos más csónakkal együtt. Ebben a helyzetben elsődlegesen arra kell figyelnünk, hogy ne boruljunk fel, ne csapódjunk neki egy éles sziklának, kiálló farönknek. Nem biztos, hogy célravezető, ha a rohanó csónakban ülve lefelé tekintünk, és azon dilemmázunk, hogy a zúgókon mennyit zuhanhatunk. Most – maradva a példánál – a precíz manőverezés a legfontosabb. Megjegyzem: a borúlátó becsléseknek gyakran önbeteljesítő hatásuk van, ráadásul felesleges pánikot, bizonytalanságot keltenek.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!