Túlzások kora

„Nekem senki ne mondja meg!” Nem is mondta sokáig senki, látjuk is ennek az „eredményét”.

20210216 Paloznak Illusztráció Település riport A képen: Település látkép Fotó: Penovác Károly PK Veszprém Megyei Napló Fotó: Veszprém Megyei Napló/Penovác Károly

Égető kérdéseket hozott elő Paloznak változtatási tilalma, amely jóval túlmutat a festői Balaton-felvidéki falu problémáin. Nem véletlenül, hiszen az építkezésekkel kapcsolatos kérdések, gondok, ügyek minden olyan időszakban felerősödnek, amikor építési lázban vagyunk. Márpedig most – járvány ide, járvány oda – ez zajlik. Ennek minden örömteli és árnyoldalával együtt.

Az árnyoldal, a felszínen látható ellentmondások ugyanakkor sokkal mélyebb gondokra utalnak. Nehéz eldönteni, hogy a negyven év szocializmusnak vagy a korszellemnek van-e nagyobb felelőssége benne, hogy amit épített környezetként épülni látunk magunk körül, sokszor nagyon elkeserítő: az ízléstelenség, a kivagyiság, a nagyzolás, a stíluskavalkád, a tájba és az épített környezetbe nem illő minimál, a posztmodern elmebajok.

És hát a mindenek fölé helyezett profitorientáltság.

Az egyre kevésbé emberléptékű befektetői lakásépítések ugyanis sok esetben semmire és senkire nincsenek tekintettel. Mozgatórugójuk szinte kizárólagosan az, hogy minél kisebb helyre minél több lakást bezsúfolni, az adott terület minél nagyobb részét beépíteni. Mert úgy lesz nagyobb a nyereség. A kétezres évek eleji hasonló építési láznál még talán valamelyes visszafogottságot tapasztalhattunk a fejlesztők, az építési vállalkozók részéről, de ma mintha egészen elszaporodtak volna a rossz példák. Ezek Budapesten a már-már élhetetlenül zsúfolt, a régi lakótelepeknél is kevesebb zöldfelülettel rendelkező, több száz lakásos épületekben öltenek testet, a Balaton déli partján a sokemeletes, teljesen tájidegen apartmanházakban, a kisebb településeken pedig abban, hogy azokra a telkekre, amelyek családi vagy legfeljebb ikerházat „bírnának el”, négy-hat-nyolc lakásos lakóépületet terveznek. Zsebkendőnyi „kerttel”, amelyen pár perc alatt végigmegy az ember fűnyíróval, azt az illúziót keltve, hogy kertes házunk van, hogy zöldben élünk. Minél több lakás, annál nagyobb profit – a településrész túlterhelése, a kevésbé élhető otthonok pedig járulékos veszteségek, amelyek a fejlesztőt már hidegen hagyják.

Eltűnni látszott az alázat

A Balaton északi partján fekvő Paloznak képviselő-testülete változtatási tilalmat rendelt el a település teljes területén. – Azzal, hogy megtiltottuk az építkezéseket, időt kértünk, mint egy vízilabdameccsen, amikor újragondoljuk a taktikát, mert az eddigi nem vált be, az ellenfél már 0–5-re vezet – magyarázta a lépést Czeglédy Ákos, Paloznak független polgármestere. Beszélgetés faluképről, zártkertekről és alázatról.

A friss Kossuth-díjas Turi Attila építész szerint a régiségben, száz éve még volt egy világos hierarchia: az utcai homlokzat a közösségnek, a tornác a gazdának szólt, az előzővel viselkedni volt illendő, a saját világot meg nem volt illendő megszólni. Nos, mai individualista korunkban sokan fittyet hánynak a közösségre, a falu- vagy városképre: „Nekem senki ne mondja meg!” Nem is mondta sokáig senki, látjuk is ennek az „eredményét”.

A túlzások korát éljük: túlépítés, túltelítettség, túlturizmus.

Mindenki oda akar menni, mindenki ott akar élni, mindenki ott akar nyaralni. Az meg ismét csak a járulékos veszteség, hogy közben mindezzel tönkretesszük azt, amiért odamegyünk: a csöndet, a meghittséget, a természeti környezetet. De most még talán nem késő néhány fogódzóval, iránymutatással megfelelő mederbe terelni egy-két eltévelyedést.

Mielőtt egy-egy agglomerációs települést, balatoni vagy Balaton-felvidéki helyet végérvényesen tönkreteszünk.

Nem kellene ehhez sok. Talán csak az, amit Czeglédy Ákos paloznaki polgármester is hiányol: alázat.