Kerek évfordulót ünnepel jövőre az euró

Két évtized alatt 19 tagállam választotta a közös pénzt, el senki nem hagyta a zónát. Vannak még jelentkezők, hazánk azonban nem akarja elkapkodni a folyamatot.

1237141717 Fotó: Bloomberg

A közös európai pénz gondolata nagyjából harminc éve merült fel komolyabban, és az 1992-es maastrichti szerződés meg is alkotta a kereteket. Jó pár évvel később, 1999. január 1-jén pedig bevezették a közös devizát mint számlapénzt: a tőzsdei árfolyamokat innentől fogva már csak euró­ban jegyezték az első tagállamokban. Három évvel később, 2002. január elsején pedig az első készpénzcsere is megtörtént, 12 európai országban megjelentek az euróérmék és a bankjegyek.

A csatlakozási hullám folytatódott: a 2004-ben az Európai Unióhoz csatlakozó országok közül Málta, Ciprus, Szlovénia, Szlovákia, Észtország, Lettország és Litvánia lett az eurózóna tagja, és ők mindannyian elégedettek a közös devizával. Ahol gondok akadtak, főleg a ­2008-as válság után, az Görögország és Olaszország, kisebb mértékben Spanyolország és Portugália voltak. Ha jobban megnézzük, a mediterrán országokról van szó, amelyek korábban ahhoz voltak hozzászokva, hogy folyamatosan túlköltekeznek, ezért valutáik leértékelődnek és egyben elinflálódnak: ez azonban más országokkal ellentétben őket nem zavarta, ha a reáljövedelmek nem csökkentek.

Ez a gyakorlat az euró által lehetetlenné vált, ami idővel az államháztartás kiegyensúlyozását elkerülhetetlenül szükségessé tette mindegyik országban: Portugáliában és Spanyolországban ez sikerült is, Görögországban súlyosabb lépéseket kellett tenni, de végül stabilizálódott az ország, egyedül Olaszország az, ahol a magas államadósság miatt nagyon nehéz egyensúlyt teremteni, a koronavírus-járvány kitörése óta az Európai Központi Bank állampapír-vásárlásokkal támogatja az országot.

Az önálló nemzeti valutához való visszatérést végül senki nem választotta, leginkább azért, mert ha egy ország nem teremt egyensúlyt, önálló valutája hihetetlenül gyorsan el tud értéktelenedni (mint most a török líra), és a hatalmas infláció gyorsan lecsökkenti a lakosság életszínvonalát.

A 2004 óta az EU-hoz csatlakozott 13 állam egyike sem küzd ilyen gondokkal, noha most a járvány miatt átmenetileg fel is borulnak a költségvetések. Mindegyik ország egyensúlyt teremtett, és mint láttuk, közülük hét be is vezette az eurót. A lépést Románia, Bulgária és Horvátország is tervezi, utóbbi áll hozzá a legközelebb.

Magyarország, Csehország és Lengyelország nem akarja elkapkodni a folyamatot, de ha az egyikük meghozza a döntést, akkor az – ahogyan Virág Barnabás, az MNB alelnöke a lapunknak korábban adott interjúban elmondta – a többiek­re is nagy nyomást fog gyakorolni.

Ami a három visegrádi ország, így Magyarország számára megfontolandó, az az előnyök és hátrányok aránya. Az önálló valuta előnye, hogy lehetővé teszi az önálló monetáris politika alakítását, ami mindaddig szükséges lehet, amíg az adott ország fel nem zárkózik egy bizonyos szintig, mivel addig egyedi eszközöket kell alkalmaznia (például magasabb az inflá­ciós cél: nálunk három, Lengyelországban két és fél százalék, míg az eurózónában két százalék).

Hátrány ugyanakkor, hogy egy viszonylag kis valuta sokkal érzékenyebb a piaci ingadozásokra, mint a világ második legfontosabb valutájának tekinthető euró, ez a hatás most a járvány okozta válság és piaci zavarok idején meg is mutatkozott. A közös pénz előnye, hogy a kereskedelmi forgalom és a befektetések volumene óhatatlanul növekszik, ha nem kell váltani és nincs árfolyamkockázat.

A kormány korábbi kommunikációja szerint akkor érhetjük el az euróérettséget, ha a magyar fejlettség az EU átlagának kilencven százalékát közelíti. Ha a következő években fennmarad a gyors növekedési felzárkózási ütem, ez a szint vásárlóerő-paritáson még az évtized vége előtt elérhető.

Borítókép: Halárus a barcelonai La Boqueria piacon. Mediterrán gondok. (Fotó: Getty Images)