Jövedelmező üzlet lett a juhtartás

Komoly lehetőségek állnak a hazai kiskérődző ágazat előtt, a megfelelő irányú fejlesztésekkel jelentős sikereket érhetnek el a juh- és kecsketartók. Nagy-Britannia kivonulása az Európai Unióból jelentősen csökkentette a kínálatot a kontinensen, az egykori versenyhelyzet megszűnt, a kecske- és bárányhús ára pedig korábban nem látott magasságokba emelkedett.

Nincs olyan bárányhús jelenleg az uniós piacon, amit nem lehetne eladni. A juh- és kecskehúsra szakosodott állattartóknak pedig attól sem kell tartaniuk, hogy a drágulás visszafogja majd a fogyasztást, hiszen prémiumtermékről lévén szó, az igényes vásárlók nem árérzékenyek – hívta fel a figyelmet Mezőszentgyörgyi Dávid, a Juh és Kecske Ágazatért Egyesület ügyvezető igazgatója. A szakember a Magyar Közgazdasági Társaság szakosztálya által szervezett háttérbeszélgetésen arról beszélt, hogy a brexit miatt harmadával csökkent a bárányok száma az unióban. Angliából jellemzően élő állatként érkezett a bárány Európa más részeibe, azt követően azonban, hogy Nagy-Britannia gyakorlatilag harmadik országnak számít, adminisztrációs okok miatt a szállítás olyannyira meghosszabbodott, hogy lehetetlenné vált az állatok utaztatása. Az is tovább szűkítette a kínálatot, hogy az új-zélandi és ausztrál fagyasztott bárány szintén Anglián keresztül érkezett korábban, s bár ebben a szegmensben nem állt le teljesen a logisztika, az EU-ba érkező mennyiség így is elmarad a megszokottól.

Nem csoda tehát, ha az árak is elkezdtek emelkedni. Mezőszentgyörgyi Dávid szerint két év alatt itthon húsz százalékkal nőtt az úgynevezett könnyű- és a nehézbárányok ára is. 

Hazánkban jellemzően a könnyű bárány nevelésére szakosodtak a juhászok. A 13 kilogramm alatti vágott testtömegű bárányokat még mindig elsősorban az olasz piacra szállítják. Az olasz export aránya jelenleg nyolcvan százalék körül van, míg tíz éve meghaladta a kilencven százalékot. A hazai juhtenyésztők tehát igyekeznek diverzifikálni piacaikat. 

A magyar mezőgazdaságban fejlesztésekre nem csak a kecske- és a bárányhús feldolgozása során van szükség. A Covid sajnos nem kímélte a gyapjú- és tejágazatot sem Fotó: Pesthy Márton

Ez az összeurópai termelésre is igaz, az Európai Unió statisztikai adatai szerint az elmúlt évben jelentősen nőtt a Szaúd-Arábiába és Jordániába szállított mennyiség is, de a hazai tenyésztők és kereskedők például Németországba is egyre több állatot szállítanak. Bár az elmúlt években megállt az uniós juhlétszám csökkenése – pillanatnyilag 58 millió anyajuhot tartanak nyilván –, a közösség így is csak 96 százalékban önellátó. A legtöbb import bárányhús Új-Zélandról és Ausztráliából, fagyasztott formában érkezik. – Van perspektíva az ágazatban, érdemes forrást biztosítani, hiszen folyamatosan bővül a piac, nincs versenyhelyzet, és az árak is kedvezően alakulnak – vélekedett az egyesület vezetője. 

Milyen lehetőségei vannak a kiskérődző ágazatnak Magyarországon?

Nagy lehetőségek rejlenek tehát a juhtenyésztésben, a siker eléréséhez azonban fejlesztésekre is szükség van. Hazánkban nagyon alacsony a feldolgozottsági szint, a legtöbb bárány lábon hagyja el az országot, csupán hetven-nyolcvan ezer juh feldolgozására van kapacitás a vágóhidakon.

Ezen mindenképp változtatni kellene, Mezőszentgyörgyi Dávid szerint három kisebb vágóhídra lenne még szükség, hogy az évi néhány tízezer helyett akár hatszázezer bárány feldolgozása se okozzon gondot. Erre azért is nagy szükség lenne, mivel a környezetvédelmi törekvések hatására könnyen elképzelhető, hogy néhány éven belül betilthatják az élő állatok szállítását az EU-ban. 

A változó fogyasztói igényekre is fel kell készülnie az ágazatnak, a muszlim fogyasztókat kivéve a korábban könnyű súlyú bárányt fogyasztó államokban is elmozdultak a félkész termékek irányába, csomagolt, pácolt, konyhakész árut keresnek a vásárlók.

A fejlesztésekre azonban nem csak a kecske- és a bárányhús feldolgozása során van szükség. A Covid sajnos nem kímélte a gyapjú- és tejágazatot sem. Míg utóbbi esetében a járvány miatti korlátozások elmúltával magára talált a termelés, a gyapjú esetében már biztosak benne a szakemberek, hogy a korábbiakkal ellentétben alternatív felhasználási módokat kell találni. A kínai textilipar egyre igényesebb, az ausztrál és új-zélandi gyapjúval pedig nem tudunk versenyezni. – Évente 3500 tonna gyapjú állítunk elő itthon, ennek a feldolgozását meg kell oldani. Kína ezt a mennyiséget nem veszi át – emelte ki a szakember. Jó hír, hogy néhány hónapon belül Balmazújvárosban megkezdi működését az első olyan hazai üzem, ahol gyapjúból szerves trágyát gyártanak majd, amely részben képes lesz kiváltani a növénytermesztők műtrágyaigényét is.

Borítókép: A magyar juhászok zöme könnyű bárányként adja el a jószágait (Fotó: Éberling András)