Az európai áramtőzsdék a merit order elv szerint működnek. Európa pedig hosszú távú szerződések hiányában a tőzsdei árak alapján szerzi be az áramot. Ennek értelmében a kisebb működési költséggel rendelkező erőművek kerülnek aránytalanul előnybe. Tehát azok az atom-, szél- és naperőművek jutnak versenyelőnyhöz, amelyeknek minimálisak a működési, illetve változó költségeik.
Azok az erőművek, amelyek a hő segítségével termelik az energiát – tehát valamit elégetnek, hogy a turbinák működésbe lépjenek –, jóval drágábban állítják elő az áramot. Majd a kész áramot a tőzsdei aukción értékesítik, ahol kialakul egy egyensúlyi ár. Itt a legdrágább ajánlati áron fog teljesülni az adásvétel – miután az ennél drágábbak kihullottak.
Ennek pedig az lesz az eredménye, hogy az alacsony termelési költségekkel rendelkező erőművek járnak igazán jól.
Ez a rendszer a nemzetközi szakértők szerint korábban jól vizsgázott, hiszen a pillanatnyi áramigény kiszolgálását hatékonyan elvégezte. Ráadásul lényegesen segítette a térnyerését a megújuló energiaforrásoknak. A közgazdasági hatások miatt ki tudták szorítani a hőerőműveket. Pletser Tamás, az Erste energetikai szakértője ezt a kérdést úgy összegezte, hogy
a gázárak Európában alapvetően meghatározzák az elektromosáram-árakat.
Szerinte gyakorlatilag szabályként lehet elmondani, hogy a gáz ára 2,5-3-szorosa az elektromos áram árának.
A háború ezt is teljesen megváltoztatta
Az idén kirobbant orosz–ukrán háború ezt a rendszert teljesen felborította. A gázerőművek ajánlatai is szerepelnek a tőzsdei aukcióban, így az egyensúlyi árba végül ők is beletartoznak. Viszont ezeknek az erőműveknek az árai iszonyatosan magasak, hiszen iszonyatosan drága a gáz.
A gázerőművek az elképesztő termelési költségeikkel továbbra is ármeghatározó szerepben ragadtak, azokban az időszakokban, amelyekben az atomerőművek, a vízerőművek, a megújulók és még a sorban utánuk következő szenes hőerőművek sem elegendők az igények kielégítésére
– derült ki a Concorde elemzéséből, amiben egyértelművé teszik:
Ennek a rendszernek a napjai meg vannak számlálva.
A háború ezt a rendszert tette fenntarthatatlanná a nemzetközi és hazai elemzők szerint is. Az Európai Unióban és több nemzetközi kutatóintézetben is kijelentették, hogy megoldást jelentene, ha valamilyen gazdasági eszközzel a két árfolyamot elválasztanák egymástól – egyébként ez a kérdés feltehetően az uniós energetikai miniszterek közelgő csúcstalálkozóján is fel fog merülni. Ilyen rendszer már működik Spanyolországban és Portugáliában. A két ország júniusban elérte, hogy legyen lehetőségük egy úgynevezett „ibériai kivételre”. Ez lehetővé tette számukra, hogy egy évig függetlenítsék a gáz árát a villamos energiáétól, és a gázárat óránkénti ötven euróban maximálták.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
